2017. április 28., péntek

117. fejezet

Lexy


Stephan látogatása után a napok baromi lassan teltek. Rossz volt elengedni őt, főleg úgy, hogy fogalmunk se volt róla, hogy mikor találkozhatunk megint. Életem újra az iskola és a San Siro köré épült.
 - Van valami terved mára? - kérdezte hirtelen a mellettem eddig szótlanul sétáló szőkeség. 

 - Nincs - sóhajtottam fel unottan. - Neked?
 - Mit szólnál hozzá, ha elmennénk egy koncertre?
 Úgy nézhettem rá, mint aki őrültet lát, mert megkérdezte.
 - Most mi van?
 - Te-el-akarsz-menni-bulizni? - tagoltam a szavakat erőteljesen. 
 - És? - forgatta meg a szemeit látványosan.
 - Lolo! - tettem a kezemet a mellkasára, hogy megállítsam. - Azóta a nap óta nem voltál sehol - emlékeztettem halkan. 
 - Tudom - sütötte le a szemét miközben arcát halvány pír öntötte el -, de már épp itt az ideje, hogy megszabaduljak a láncaimtól. Újra a régi akarok lenni! - pislogott rám könyörgő tekintettel. Nem tudtam megállni, így magamhoz öleltem.
 - Nagyon örülnék neki - nyomtam puszit az arcára mosolyogva. - Milyen koncertre menjünk? - lelkesedtem fel azonnal. Nem csak annak örültem, hogy végre valami történik velem, hanem annak is, hogy láttam a barátom kezdi visszanyerni önmagát.
 - Arra gondoltam - vigyorodott el, amitől tényleg a régi Lorenzot láttam magam előtt -, hogy egy jó kis J-Ax és Fedez konci talán nem lenne ellenedre.
 - Ááááá! - pördültem meg a járdán. - Ez most komoly? J-Ax?! Tudod, hogy mennyire imádom - tapsikoltam, mint egy kislány.
 - Tudom, azért hoztam fel. Ma este lépnek fel az Alcatrazban...
 - De basszus! Akkor már tuti nem kapunk jegyet - húztam el a számat sajnálkozva.
 - Ezért vagyok én! - nyúlt a táskájába, ahonnan elővarázsolt két belépőt.
 - Ezt hogy?
 - Már múlt héten megvettem - nevette el magát. - Tudtam, hogy ennek nem tudsz majd ellenállni. Mivel te sem jársz nagyon sehova, meg én is antiszoc lettem az utóbbi időben, így arra gondoltam, hogy itt az ideje, hogy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt.
 - Nagyon jól gondoltad! - nyomtam hatalmas puszit az arcára. - Meglátod ez lesz életünk egyik legjobb estéje - dörzsöltem össze a kezeimet jókedvűen. 

(...)

  - Mi a fenét néznek rajtam annyira? - puffogtam a szöszi fülébe. - Elkenődött a sminkem?
 - Lex, te soha nem fested magad - röhögött fel Lorenzo, mire oldalba böktem. - Na! Nem ez az igazság? Amúgy meg szerinted mennyi rózsaszín raszta hajú lány rohangál Milánóban rajtad kívül? 
 - Basszus, erre nem gondoltam - nyögtem fel. - Akkor most mindenki azt hiszi, hogy megcsalom veled Stephant?
 - Nem tudom - vonta meg a vállait vigyorogva. - De ha úgy is lenne, ki nem szarja le?
 - Igazad van - bólogattam egyetértőn. - Bulizni jöttünk és nem hülyeségeken gondolkodni.
 - Ez a beszéd! - fogta meg a kezemet és húzott maga után a tömegbe. 
A műsort számomra ismeretlen együttes kezdte, de a zenéjük egészen jó volt. Loloval együtt tombolva énekeltük a refréneket, mikor hirtelen neki ütköztem valakinek.
 - Bocsi.. - néztem fel a srácra, aki hatalmas vigyorral a képén ölelt magához. 
 - Lexy Bébi! Nem is tudtam, hogy szereted ezt a fajta zenét.
 - Szeretném, ha egy idióta yeti nem nyomná ki belőlem a szuszt is - vigyorogtam Gigiora miközben szabadulni próbáltam a karjai közül. 
 - Ez fájt - kapta a kezét a szívéhez röhögve. - De tényleg - komolyodott el - nem hittem volna, hogy pont itt találkozunk.
 - Én se - ráztam meg a fejemet mosolyogva, de az azonnal lehervadt az arcomról mikor megláttam a mellette állót
 - Ciao Lexy! - kacsintott rám Mattia.
 - Hello - vörösödtem el és hálát adtam az égnek, hogy a félhomályban nem láthatja a bőröm reakcióját. 
 A kínos szitut hatalmas, fényes robbanások törték meg. Kitágult szemekkel kaptam a fejem a színpad felé, ahol a felszálló füst mögül megjelent kedvenc kopasz rapperem aki azonnal a leggyorsabb fokozatra kapcsolta a nyelve pörgését. Lorenzoval szinte extázisban üvöltöttük végig a számait és könnyes szemekkel hallgattuk meg az INTRO-t. 
 - Ki kell mennem a mosdóba - súgtam Lolonak majd megindultam a keresett hely felé. A tömegen átfurakodva végre elértem a végcélomat. Dolgom végeztével hideg vizet folyattam a csuklómra, hogy a táncolástól, ugrálástól felhevült testemet lehűtsem. Alig léptem ki az ajtón, mikor valaki durván a falnak lökött és könyökét a torkomra szorította. A hirtelen levegő hiánytól fekete pöttyök ugráltak a szemem előtt. 
 - Megvagy te ribanc! - sziszegte az arcomba.
 - En-engedj el, te állat! - préseltem ki magamból a szavakat.
 - Még mit nem! - röhögött fel rosszindulatúan. - Most te és én kicsit elbeszélgetünk egymással. 
 - Szállj le rólam! - hörögtem miközben megpróbáltam ellökni magamtól, de olyan erővel szorított a falnak, hogy nem sikerült.
 - Soha! Ismétlem soha többé ne avatkozz a dolgomba! Lorenzo az enyém! Megértetted? - villantak rám a szemei amikben őrült fény csillogott.
 - Nem! Te csak tönkre teszed őt! - ellenkeztem vele az utolsó erőmet is felélve. - Hiro.... - halt el a hangom miközben a sötétség egyre jobban a hatalmába kerített.
 - Vedd le róla kezed, te mocsok! - hallottam még egy nagyon is ismerős hangot a távolból, majd végül minden elfeketedett. 

Egy kanapén tértem magamhoz. Szemeimet óvatos duhajként próbáltam működésre bírni. 
 - Magához tért! - hallottam meg Lolo aggódó hangját.
 - Hála az égnek! - ismertem fel kedvenc kapusom mély baritonját. 
 Végül sikerült fókuszálnom az előttem állókra. 
 - Mi... - próbáltam feltenni egy egyszerű kérdést, de csak valami recsegésre hasonló hang jött ki a torkomból. 
 - Cssh! - tette az ujját a számra a szöszi. - Ne erőltesd a beszédet.
 - De...
 - Lexy Bébi - csóválta meg a fejét Gigio - hallgass a barátodra.
Szememet forgatva adtam a tudtukra, hogy nem tetszik az ötlet. Végül a számmal artikulálva, hang nélkül kérdeztem meg, hogy mi történt.
 - Odáig még meg van, hogy elmentél a mosdóba? - pislogott rám könnyes szemekkel a barátom. 
Bólintottam majd akaratlanul is egy név tört elő belőlem.
 - Hiroto!
 - Igen, az a szemét elkapott - nézett rám dühösen Gigio. - Ha Mattia nem megy utánad, ki tudja mit tesz veled.
Szemeim tányér nagyságúra kerekedtek a döbbenettől. 
 - Mattia? - formáztam a nevét hang nélkül, mire Lolo a szoba másik felébe mutatott. 
Tekintetem találkozott az ott ülő focistáéval, aki szája körül egy halvány mosollyal tűrte, hogy egy férfi a kezét kötözze. Rémülten próbáltam felülni, hogy segítsek neki.
 - Hé-hé-hé-hé! - nyomott vissza fekvő helyzetbe a kapuspalánta. - Senki nem mondta, hogy felkelhetsz.
 - De...
 - Lex, az az őrült majdnem megölt téged miattam! - kiáltott fel Lorenzo, majd zokogni kezdett. Magamhoz húztam a fejét és a haja simogatásával próbáltam megnyugtatni. 
  Kérdőn pislogtam fel Gianluigira, aki elértette a mozdulatot.
 - Már nem kell tartanotok tőle,  Mattia  tett róla, hogy elkapják és ha minden igaz akkor egy darabig egy szép kis hűvös cella magányát fogja élvezni. 
Megnyugodva fújtam ki a levegőt miközben hálás tekintetem a középpályás szemeibe fúrtam. 
 - Na végre, hogy felébredtél Csipkerózsika! - tárult ki hirtelen az ajtó ahonnan legnagyobb megdöbbenésemre J-Ax masírozott be közénk. - Már azt hittem, hogy köszönés nélkül kell tovább állnom - hajolt le hozzám és nyomott hatalmas puszit a homlokomra. 
  - Ciao! - mosolyogtam rá. 
 - Hű, téged aztán jól elintézett az a szemét - csóválta meg a fejét. - Kíváncsi leszek, hogy a Fáraó mit szól hozzá.
 - Ne! - kiáltottam fel rémülten. - Nem akarom, hogy megtudja! - mondtam. Testemet erőteljes köhögés rázta meg és hálásan fogadtam a felém nyújtott ásványvizes üveget. Úgy éreztem, mintha ezernyi tüske kaparta volna a torkomat.
 - Lexy, te sem gondolod komolyan, hogy eltitkolhatod előle? - nevetett fel zavartan Donnarumma.
 - Nem titkolom el, csak majd akkor mondom el, ha már... 
 - Azt hiszed nem fogja látni a nyomát? 
Értetlenül meredtem rájuk.
 - Az egész nyakad kékes-feketés-zöldes - sütötte le a szemeit Lolo, aki már csak hüppögött. 
Riadtan kaptam az említett testrészemhez, de azonnal felszisszentem, mert fájdalmas volt megérinteni.
 - Jó darabig meg fog látszani - állt meg felettem Mattia. - Sajnálom, hogy ilyen későn értem oda.
 - De legalább odaértél. Ki tudja mi történt volna, ha nem teszed? - komorodott el mindenki a szobában.
 - Oké - tettem fel a kezemet, mert kezdett nagyon zavarni ez a gyászos hangulat. - Túléltem. Most már minden oké - magyaráztam elkeseredve. - Köszönöm - emeltem fel a tekintetemet De Scigliora. 
 - Nincs mit - vigyorodott el. - Majd egy vacsival meghálálod.
 - Ö... - jöttem zavarba azonnal. - Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
 - De Lex! - szorította meg a kezemet Lorenzo. - Ennyivel igazán tartozol Mattiának amiért megmentette az életedet.
Elképedve néztem a barátomra. Ezzel vajon most mit akar elérni? 

12 megjegyzés:

  1. Ohh Lolo ❤ tudtam en eddig is hogy szeretlek, de hogy eppen keritot jatszol az na.. Te kis huncutka ;) Ohh.. Akarhanyszor fojtogathat Hiro, ha a vegen Mattia a karjaiban visz el, majd arra kelek, hogy Donnarumma aggodik ertem es J AX puszikkal bombaz xD khm... Okeeee lealltam xD csak epp artikulalatlan hangokat hallatok.. Rajottem :O Te vagy Hiro es minden egyes fejezettel megfojtasz xD kar hogy Mattia nem lep be rogton.. *korulnez* nem.. :( sajnos nincs itt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hule vagy és kész, de én így szeretlek! :D <3 ;)

      Törlés
  2. Szia!Én mindenütt ott vagyok...
    Most ezt te sem gondoltad komolyan?
    Még 5 mondatot (jó legyen 6) miért nem lehetett még,gyors hozzá csapni?
    És Lorenzo,egy álom.Lexit most meg jól elintézték bumm.Úgy látszik,lassan már minden részt és történetet olvastam,amihez közöd volt.Talán klónozni kellene téged,és akkor többet is olvashatnék *-*
    (Dikk,+1 ötlettel több)
    A másik...
    Mi a F*** az,hogy utolsó elötti rész (Happened)???
    Really Nigga?×-× Ez most nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon.....flötszömdöfr.
    Szíven ütött.Most olyan szinten mérges/szomorú/izgatott(mérszomzga??idk xd) vagyok.Ezért még húskloffolóval agyonütlek,majd lisztben,és tojásban kirántalak,és szépen visszaültetlek a számítógép elé,hogy még nyomkodjál pár részt nekem.
    Ui:Máskor én is menni akarok a koncerte!!
    <3333

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. B+ Hanna!
      Épp csak megírtam Lexynek a választ, erre már itt várt a te hozzászólásod is. XDDDDD
      Na azt hiszem, ez hiányzott nekem. Ha az az ára, hogy olvassam a véleményeidet, hogy új részeket kell írnom akkor megteszem. Ennél motiválóbbat nem tudsz nekem mondani. :DDDD
      És igen. Sajnos elérkezett a Happened vége. Ha minden igaz, Lily holnap felteszi az í-re a pontot. :( De ne aggódj, lesznek majd más történetek is. Talán végre magamra találok és újra ujjaim közé veszem a klaviatúrát. :DDDD
      Tudod mi a baj? Az, hogy nagyon vizuális vagyok. Elképzeltem ahogy bevert fejjel, lisztesen, tojásba forgatva, zsírtól csöpögve ülök a gépem előtt és megpróbálok neked összeütni egy újabb történetet. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDdd
      A kónozós ötleted tetszik, de ha lehet kérni akkor legalább négyszer, hogy mindenre legyen időm. :D
      Végül nagyon köszönöm, hogy írtál és valamilyen szinten visszahoztad a kedvemet a blogoláshoz.
      Millió puszi és hatalmas ölelés: Dolores <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  3. Szia szia szia!:)
    Vigyorgok itt mint a pálinkaba mártogatott zöld alma!
    Új rész, szent Napoleon!
    Minden egyes sorat imádtam!
    Kiváncsi vagyok mi lesz ha Farao megtudja mitörtént? Na es Lexy vegul tenyleg elmwgy a vacsorara es ha igen akkor hogy vegzodik az este? Jajj rengeteg kerdesem van :)
    Amikre majd a reszek siran ugy is valaszt kapok.
    Örülök, hogy Lolo viszonylag jol van es tett az antiszocság ellen...
    Kivancsi vagyok mikor futnak ossze Vele...ideje lenne már;)
    Örülök, hogy Lexynek nem lett nagyobb baja.
    Nagyon szepen koszonom, hogy ezt a reszt is olvashattam!
    Jô éjszakát és csodás hétvégét!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!
      Annyira örülök, hogy te is itt vagy még velem. El sem merem hinni, hogy ennyi kihagyás után még van aki olvassa a blogomat.
      Mint ahogy eddig, most is csak annyit mondhatok, hogy idővel tényleg minden kiderül. :D
      Köszönöm hogy írtál és ezzel te is ösztönzöl a folytatásra.
      Nem ígérem, hogy heti rendszerességgel hozom az újat, de megpróbálom minél gyorsabban. :D
      Szép hétvégét neked!
      Millió puszi és hatalmas ölelés: Dolores <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
    2. Drága Dolores!
      Most is csak annyit mondhatok mint múltkor-de, ez az igazság-, hogy megéri várni. Bármennyit megéri várni! Nagyszerűen írsz és rengetegen imádjuk amit csinálsz és rettenetesen hálásak vagyunk, hogy meg is osztod velünk a "gyermekeidet" :) És mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mint mindenkinek neked is van magánéleted és az élet-mint olyan- gyakran produkál olyat amit az ember nem is gondolna...szaval, ha az ember valamit eltervez, gyakran közbeszól a sorsnak nevezett légycsapó..és üt egyet... szaval megértjük, hogy nem jönnek olyan gyakran a részek...várunk ameddig csak kell és amikor olvashatjuk őket akkor meg örülünk mint kamionsöfőr a pihenő parkolónak ;) :)

      Törlés
    3. <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  4. Jaj de jo!!! Csak ugy kíváncsiságból felnéztem ide es UJ RÉSZ!!! Szuper lett es meg mindig annyira jól írsz. 😉 Remelem nem kell ilyen sokat várni a folytatásra. Sok puszi. Andrea

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm!
      Megpróbálok kicsit gyorsabbnak lenni. ;) <3 <3 <3

      Törlés
  5. Sziaa!:) Eddig még nem írtam semmi hozzászólást, de most muszáj! Most olvastam csak el a részt, de hát ez fantasztikus volt!!<33 Imádom ahogy írsz, élvezet olvasni a fejezeteket!! Hát és ez a vége, hát omg nagyon klassz lett, alig várom a következő részt!!<333 Imádom Lotenzot, ebben a részben kifejezetten, Lexynek örülök, hogy mem lett nagyobb baja, és hát Mattiat meg csak imadni lehet!<33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Anita!
      Nagyon szépen köszönöm! Mindig öröm olvasni, hogy tetszenek az írásaim.
      Lexy biztos oda-vissza lesz, hogy még egy embert köszönthet a MattiaTeam-ben. XDD
      Millió puszi és hatalmas ölelés: Dolores <3 <3 <3

      Törlés