26. fejezet

Stephan

   El sem hiszem, hogy mikre rá nem veszem magam ez miatt a lány miatt. Most jöttünk ki edzésről, de már megint a kőröket futom. Mellettem Mattia is ezt teszi. Nem tudom, miért, de vonzza a szememet Lexy látványa, ahogy ott áll Lorenzo mellett és milliónyi érzelem olvasható le az arcáról. A szőke srác ölelgeti és puszilgatja, ami rohadtul nem tetszik. El fogom törni a kezét - morgolódom magamban. A puszi után pedig már a kiheréléséről szövök terveket. Tudom, hogy Lorenzo meleg, mégis idegesít, hogy ölelgeti a lányt, aki nekem tetszik.

  Végeztünk a futással és a lányékhoz megyünk.

 - Minden rendben? - néz rá Mattia, aki úgy látszik, szintén őt figyelte futás közben.

  Imádom, mikor elpirul és annyira átlátszó ahogy próbálja elterelni magáról a figyelmet. Miután kiadja az újabb feladatokat, a két kicsi és Mattia elindulnak, hogy megcsinálják, míg én maradok. Lorenzo veszi a lapot és arrébb megy.

 - Biztos minden oké? - állok elé, hogy jobban lássam az arcát, ami abban a pillanatban, ahogy a kezéért nyúlok, vérvörös lesz, majd hirtelen elfehéredik.

 - Jól vagy? Úgy elsápadtál. - tartom őt erősen, mert aggódom érte, hogy elesik. Bár az is átsuhan az agyamon, hogy miattam van, de azért akkora egóm még nekem sincs, hogy ezt elhiggyem. Őrült ötletként végig simítok az arcán amitől megborzong. Soha életemben nem érintettem még ilyen puha bőrt. Teljesen belefeledkeznék az érzésbe, ha Medox nem rángatná meg és nem súgna neki valamit.

 - Bocsi - néz felém sajnálkozva, kerülve a pillantásomat -, de fontos dolgunk akadt. Tudnál figyelni Dáriusra? - kérdezi.

 - Persze - vágom rá azonnal, mert jelen pillanatban még a csillagokat is lehoznám neki, ha kérné.

 - Elkísérlek - lép mellé Lorenzo és most kivételesen nem akarom megölni, mert aggódom a lányért és örülök, hogy nem egyedül megy. De még nem indul csak nézi az összefonódó kezünket, majd zavartan elhúzza tőlem. Elhagyatottnak érzem magam a közelsége, az érintése nélkül. Elgondolkodva nézek utánuk, amíg el nem tűnnek a mosdók felé. Hogy tudta ez a lány így elcsavarni a fejem?

 - Munka van - teszi a vállamra De Sciglio a kezét.

  Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon. Dárius már árgus szemekkel figyeli, hogy mi a következő feladat. Elmutogatjuk neki, hogy mi mit szoktunk csinálni az edzésen és meglepetésünkre simán leutánozza. Mattiával egymásra nézünk. Nagyon jó a srác. Eltérve a menetrendtől, kezembe fogom a labdát és rákacsintok.

 - Gyere, vedd el! - teszem le a fűbe és vezetem a kapuig. Először nem érti, de aztán elmosolyodik és utánam indul. Néhány nehezebb cselt vetek be, amiket nem ismer, így nem is tud mit kezdeni velük. Aztán átváltok a közismertebbekre, mint például a biciklicsel. Még én is elámulok, amikor simán elveszi tőlem a labdát, majd ő kezd olyan mozdulatokba, amik nekem nem ismerősek. Égő, e alig tudom elvenni tőle a lasztit. Mattia csak röhög rajtam.

 - Annyira nagy a pofád, akkor gyere és próbáld meg te - csattanok fel mérgesen, mert kicsit frusztrál, hogy nem bírok egy tizenhárom évessel. De Sciglio mellénk lép és nevetve néz rám.

 - Figyelj és tanulj - mondja majd a fiúhoz lép, aki egy csodaszép esernyőcsellel ajándékozza meg Mattiát, aki tátott szájjal néz a kiskrapekra.

 - Én figyelek - nevetek fel arca láttán és jól esik a tudat, hogy nem csak engem alázott le a srác.

 - Én is akarok! - szalad el mellettem a kis vörös hajú és hátrapillantva látom, hogy Lexyék végre visszaértek és a lány már sokkal jobb színben van.

 - Mit csináltok? - néz érdeklődve a pályára.

 - Próbáljuk nem leégetni magunkat - vigyorodom el, mert látom, hogy Mattia egy hatalmas kötényt kap Dáriustól.

  A lány is látja és mosolyogva nézi, hogy a csapattársam borús tekintettel figyeli az öccsét, aki vigyorogva vállat von. Mattia otthagyja a két fiút, akik most egymással birkóznak a labdáért, és mellénk lép.

 - Kiakaszt az öcséd - néz a lányra. - Akárhányszor kicselez, mindig Ronaldot emlegeti. Ronaldo így, Ronaldo úgy. Pfh. tele van a hócipőm a spanyollal.

 - Portugál - javítja ki Lexy.

  Mattia megforgatja a szemeit.

 - Ne már, hogy te is fan vagy? - nyög fel fájdalmasan és érdeklődve várja a választ.

 - Figyelj! Lehet, hogy ti nem szeretitek, de azt nektek is el kell ismernetek, hogy jelenleg ő a legjobb focista a világon. Emberileg is rendben van, még ha kevés hír is jut el hozzánk, hogy mennyit jótékonykodik - magyaráz kipirult arccal és csillogó szemekkel, amitől nekem nagyot kell nyelnem. Folytatná tovább is, de megszólal a telefonja. Bocsánatkérőn néz ránk, majd arrébb sétál, hogy nyugodtan tudjon beszélni. Ott maradunk hárman és érdeklődve nézzük egymást. Lorenzo az, aki először neveti el magát.

 - Tisztára olyanok vagyunk, mint egy western filmben. Egymást sasoljuk, ki nyúl először a pisztolyért - magyaráz nevetve. Mondataitól mi is vigyorogni kezdünk. Kezdem érteni, hogy Lexy miért szereti annyira ezt a srácot. - Komolyabbra fordítva a témát - néz hátra a háta mögé, ahol Lexy még mindig beszélget valakivel - mit csináltok pénteken?

 - Miért? - kérdezi Mattia.

 - Mert akkor van Lexy szülinapja és szeretném meglepni. Szegény nagyon magányos az otthoniak nélkül, így arra gondoltam, hogy szervezek neki egy kisebb bulit, ahol webkamerával ott lehetnének a barátai. Ha van kedvetek, akkor szívesen látlak titeket is - nyújt át egy cetlit, amin egy helyi kávézó címe van feltüntetve.

 - Nem lesz ez egy kicsit drága? - mutatok a papírra, mert jól ismerem a helyet, ami elég elit környéken van. - Mármint kibérelni, meg ilyesmi. Ha segítség kell, szólj - nézek rá.

 - Köszi, de apukámé a hely és megengedte, hogy aznap délutánra bezárjak.

 - Giuseppe az apád? - kerekednek el a szemeim.

 - Igen - pirul el zavartan.

 Miért nem láttam meg köztük a hasonlóságot? Az arcuk, a testtartásuk teljesen egyforma. Bár a szőke haja nagyon zavaró. Lorenzo rám néz és észreveszi, hogy mit bámulok.

 - Anyukám svéd - leplezi le a titkot.

 - Itt is vagyok - mosolyog ránk Lexy miközben a zsebébe csúsztatja a telefonját. - Miről beszéltetek,

 - Anyukámról - válaszol gyorsan Lorenzo.

 - Jaj, már olyan kíváncsi vagyok rá - lelkendezik a lány. - Lolo megígérte, hogy pénteken elvisz és bemutat a szüleinek.

  Egy pillanat alatt megértem, hogy ez a fedősztori és így Lexy nem fog gyanakodni.

 - Sajnálom fiúk - pislog ránk bűnbánóan - itt kell hagyjalak titeket, mert el kell vinnem a fiúkat.

 - Elhagysz minket hercegnő? - szólal meg végre Mattia is, aki eddig csak idegesítően legeltette a szemeit Lexyn.

 - Muszáj - nevet rá a lány. - Vásárolni megyünk.

  Szájába dugja az ujjait és egy hangosat fütyül. Elképedve néztünk rá, míg a tesói már szaladnak is hozzá.

 - Indulás, mert megyünk shoppingolni - közli velük is.

  Hozzánk fordul és látszik rajta, hogy nem tudja mit tegyen. Lorenzo az, aki megint megoldja a helyzetet, mert kicsit meglöki, így a lány felénk lép és Mattia után én is egy puszival leszek gazdagabb. Lexy lesüti a szemeit és elpirulva lép a szőke sráchoz, aki vigyorogva átöleli. A lány súg valamit a fülébe, amitől Lorenzo hangos nevetésbe kezd. Lexy megforgatja a szemeit és vállba üti.

 - Gyertek - szól a kicsiknek, majd otthagy minket.

 - Én is megyek - mondja Lorenzo. - Akkor pénteken számítok rátok.

 - Szerintem ott leszünk - mondja Mattia és nekem eszembe jut valami.

 - Mást is hívhatok?

 - Kire gondolsz? - kíváncsiskodik.

 - Háát - kezdek vigyorogni - arra, hogy esetleg hoznék pár ismerőst, mint például Kakát, Montit - sorolom a neveket.

 - Ú, annak szerintem nagyon örülne - bólogat lelkesen a szőke srác.

 - Balut is meg akarod hívni? - vigyorog De Sciglio.

 - Isten ments! - rémülök meg a gondolattól is. - Sőt a többieknek is szólok, nehogy eljárjon a szájuk.

 - Az jó ötlet - bólogatnak mind a ketten.

  A parkolóig együtt megyünk, aztán elválunk Lorenzótól. Hazafuvarozom Mattiát és közben rájövök, hogy két nap múlva péntek és addigra nekem vennem kéne valami szép ajándékot Lexynek. Gőzöm sincs, hogy mivel lepjem meg, ezért ahhoz az emberhez fordulok, akinek ez biztosan nem okoz gondot, Az anyukámhoz.