65. fejezet

Stephan

  A tegnapi este után jókedvűen ébredtem. Örültem, hogy Lexyvel mindent megtudtunk beszélni. Azzal, hogy ennyire őszinte volt teljesen levett a lábamról. Kezdtem megbízni benne. Benne, de nem Mattiában. Ahogy eszembe jutott a védő, az ujjaim ökölbe szorultak. Ma még lesz vele egy "beszélgetésem". Ezen agyalva ültem be az autómba és szép lassan elindultam az edzésre. A portán köszöntem az ismerősöknek majd elsétáltam az öltözőkig. Ahogy beléptem, szememmel azonnal De Scigliót kerestem, de még nem volt bent.

 - Ciao! - köszöntem a többieknek.

 - Ciao, Fáraó! - nevettek rám a többiek.

 - Mi ez a vigyor?

 - Semmi, csak szép az élet - vontam meg a vállamat jókedvűen, de azonnal lehervadt az arcomról a mosoly, mikor kinyílt az ajtó és belépett rajta Mattia. Szemei azonnal rám villantak amitől nekem elborult az agyam és nem gondolva semmire, odaléptem elé és behúztam neki egyet.

 - Stephan! - kiáltott fel Kaká majd elém állt, hogy ne tudjak többet ütni, de nem is volt szándékomban. - Ez most mire volt jó? - nézett rám mérgesen a brazil,

 - Hagyd csak - tápászkodott fel Mattia a földről. - Teljesen jogos volt - törölte meg a szája szélét, ahonnan vékony csíkban csordogált a vér.

 Kaká a fejét kapkodta köztünk, míg a többiek meredten néztek ránk.

 - Mi a fasz van veletek? - ordította az ideiglenes kapitányunk. - Elment az eszetek?

 - Nem - fordítottam el a fejemet De Sciglioról. - Csak volt egy kis tartozásom - léptem a szekrényemhez és folytattam az átöltözést. A helységben tapintani lehetett volna a feszültséget, de senki nem mert rákérdezni a dolgok miértjére. Szótlanul készültünk el, majd elindultunk a pályára. Utolsóként akartam elhagyni az öltözőt, de Kaká visszatartott.

 - Mi volt ez? - állt meg előttem keresztbe tett karokkal.

 - Semmi - vontam meg a vállam. - Legalábbis semmi olyan, amihez másnak is köze volna.

 - Már hogy a picsába ne lenne közöm! - ordított a képembe. - Ennek a csapatnak én vagyok most a kapitánya, míg Ricky vissza nem tér, és nem hiszem, hogy az ilyen jelenetek jót tesznek a csapategységnek.

 - Nem lesz több ilyen - morogtam és tekintetemet az ablakra emeltem, jelezve, hogy befejezettnek tekintem a vallatást.

 - Oké - fújta ki magát a brazil, majd kezét a karomra helyezte. - Stephan, most nem mint kapitány, hanem mint a barátod kérdezem, hogy mi volt ez köztetek?

  Kérdő tekintetét látva nagyot sóhajtottam és kiböktem.

 - Megcsókolta Lexyt.

 - Mi? - kerekedtek el Kaká szemei. - De hogy? Mikor? Mi van? - kérdezte zavartan.

 - Tegnap - húztam el a számat.

 - Honnan tudsz róla?

 - Lexy mondta el - ültem le az egyik padra és fejemet a kezeim közé ejtettem.

 - Basszus - ült le mellém még mindig lesokkolva. - Akkor most...ti... - nézett rám félve.

 - Megbeszéltük - mosolyodtam el halványan.

 - Ezt vegyem úgy, hogy minden oké köztetek?

 - A legteljesebb mértékig - bólogattam.

 - Az jó - mosolyodott el. - Már mint... szóval érted. Örülök, hogy még mindig együtt vagytok. Lexy aranyos lány és nem hiszem, hogy megcsalna - gondolkodott el. - Viszont a történtek tudatában már értem az előző kirohanásodat, de remélem több nem lesz - nézett komolyan a szemembe.

 - Amíg távol tartja magát a barátnőmtől, addig nem - biztosítottam róla.

 - Gyertek már! Mindenki rátok vár! - robbant be az öltözőbe De Jong. - Allegri őrjöng!

 - Bassza meg! - kaptunk mindketten a fejünkhöz, mert csak most tűnt fel, hogy jól eltrécseltük az időt. Felugrottunk a padról és futólépésben indultunk el a pályára.

  Azonkívül, hogy az edző leordította a fejünket még jó sok plusz munkát is kaptunk. Bocsánatkérőn néztem Kakára, de ő csak rám kacsintott. Hullák voltunk, mire befejeztük az edzést. Úgy éreztem egy ilyen délelőtt után muszáj találkoznom Lexyvel, ezért a felhívtam őt. Néhány mondat után tudatosítottam benne, hogy mennyire hiányzik, majd megkértem, hogy találkozzunk. Örömmel bele ment. Még csak nem is sejtette, hogy mit tervezek ellene és csak remélni mertem, hogy nem fog megharagudni érte.

  Ahogy bontottam a vonalat, máris hívtam egy másik számot.

 - Szia Anya! Nem lenne gond, ha ma délután meglátogatnánk Lexyvel?