92. fejezet

Lexy

   Mire hazafelé indultunk, a gyomromban lévő görcs nagyja feloldódott. Az étterem előtt Manuel kedvesen elbúcsúzott tőlünk és megígértette velem, hogy a következő meccset vele fogom végig nézni, amire én készségesen mondtam igent. Az autóban egy ideig szótlanul ültünk egymás mellett, majd Stephan törte meg a csendet.

 - Tetszettél neki - jelentette ki.

 - Ennek örülök - mosolyodtam el. - Nem szeretnék rosszban lenni a családoddal.

 - Az nem te lennél, téged mindenki szeret - cirógatta végig az arcomat.

 - Hmpf - bukott ki belőlem egy apró tiltakozás, de gyorsan elnyeltem. Nem akartam, hogy megtudja, hogy a megjelent cikkek óta az iskolám női populációjának 99%-a gyűlölettel telve néz rám. Nem is beszélve azokról, akik felismernek az utcán. Na igen, a rózsaszín haj átka, hogy könnyen beazonosíthatóvá tesz. Elkaptam a tekintetemet mikor fürkészni kezdte az arcom. Úgy tettem, mintha a város éjjeli fényei kötnének le, miközben a gyomrom az idegességtől remegett. És nem csak azért, mert nem akartam, hogy tudja az igazat, hanem azért is mert úgy éreztem eljött az én időm. Reggel eldöntöttem, ma este hagyom, hogy megtörténjen. Erre a gondolatra a szívem hevesebben kezdett dobogni és az arcomat olyan vörösség lepte el, amit még a legérettebb paradicsom is megirigyelhetett volna. 

 - Baj van? - szakított ki kérdésével a merengésemből Stephan.

 - Nincs - nyeltem nagyot, hogy leplezzem a zavaromat.

 - Biztos? Olyan fura vagy? - fordult felém fél percre, de aztán tekintetét újra visszavezette az útra aminek én személy szerint nagyon örültem. Egyrészt szerettem volna egyben hazaérni, másrészt nem akartam, hogy észre vegye rajtam az idegességet. 

 - Minden oké csak fáradt vagyok egy kicsit - füllentettem. 

A maradék pár percben már nem szóltunk egymáshoz. Stephan leparkolt a háza előtt, majd kisegített. Kézenfogva léptük át a küszöböt. 

 - Menj zuhanyozni - csapott egyet a fenekemre. - Törölköző a fürdőben, pólót pedig tudod hol találsz - somolygott rám. Kiöltöttem rá a nyelvemet majd elindultam. A helységbe beérve megkapaszkodtam a mosdókagylóba és szemezni kezdtem a tükörképemmel.

 - Jól meggondoltad ezt? - kérdeztem magamtól suttogva, de úgy éreztem tudom a választ. 

Bezártam az ajtót magam mögött és szépen levetkőztem. Otthonról már úgy indultam el, hogy a kistáskámba belegyömöszöltem az egyik szexinek talált fehérnemű szettemet. Elővettem és kiterítettem magam elé. A fekete csipkés cucc úgy világított a halvány csempés falak közt, mint egy szégyenfolt. Mielőtt meggondolhattam volna magam, beálltam a zuhany alá és megkezdtem a tatarozást. Mivel féltem, hogy a kinézetem rengeteg kívánni valót hagy maga után így addig kutattam a fiókok közt, míg meg nem találtam a barátom egyszer használatos borotváit. Remegő kézzel próbáltam simává varázsolni a bőrömet, dacára annak, hogy ma már ezt otthon is lejátszottam reggel. 

 - Bassza meg! - szisszentem fel, mikor az éles szerszám több helyen is megsebezte a vádlimat. - Bassza meg! Bassza meg és bassza meg! - néztem körül rémülten, mikor a rám zúduló víz egyre rózsaszínűbb lett a véremtől. Gyorsan elzártam a csapot és előkapartam az előbbi kutatásnál talált elsősegély dobozt. Ragtapaszok segítségével elállítottam a vérzést. 

 - Istenem - sóhajtottam fel, mikor megláttam a lábaimat. - Úgy nézek ki, mint aki találkozott egy aratógéppel - néztem végig az öt sebtapaszon elkeseredve. - Még jó, hogy testszínűek - forgattam a lábaimat. - Talán nem tűnik fel neki - morogtam magamban. - Oké, akkor jöhet a melltartó - nyúltam az említett darab felé, de mikor felvettem, éreztem, hogy az egyik feléből kikandikál a merevítő. 

 - Ó, hogy az a! - forgattam meg a szemeimet. - Most mi a fenét csináljak? - tűnődtem, aztán hirtelen ötlettől fogva kihúztam az anyagból, ami nem is lett volna baj, de így szegény ruhadarab nagyon bénán nézett ki. Megpróbáltam visszadugni, de nem jártam sikerrel. 

 - Ilyen nincs - fújtattam és egy ideges mozdulattal kivettem a másik feléből is a fém darabot. Mikor megint felpróbáltam a fehérneműt, nem azt kaptam amit vártam. Rettenetes volt a látvány, így levettem és a sarokba hajítottam a melltartót.

 - Oké, nyugi - simítottam hátra a hajamat az arcomból. - Végül is így több idő jut másra - döntöttem el magamban. Gyorsan felvettem az ittalvós pólómat majd belebújtam a csipkés francia bugyiba. Háttal fordultam a tükörnek, de nem láttam benne semmit, mert túl magasan volt. Ajkamat beharapva felálltam a kád szélére és megpróbáltam lecsekkolni, hogy mégis hogy fogok mutatni ebben a szerelésben. Pechemre megcsúsztam és épphogy megtudtam kapaszkodni a mosdóban, hogy ne történjen velem semmi baj, de a bugyim nem volt ilyen szerencsés, mert bele akadtam az egyik dísz szoborba és a delfin orra teljesen tönkre tette a fehérneműmet. Könnyes szemekkel vettem le magamról a leamortizált darabot és vettem vissza a sima Malackásat. Rémülten gondoltam arra, hogy már jó ideje bent lehetek és szegény barátom nem is tudja, mi van velem. Összerámoltam a csatatérré változott helységet, majd kiléptem a szobába, ahol félhomály fogadott. Ahogy a szemem megszokta a fényváltozást, észre vettem az ingre vetkőzött focistát, aki nem tudta kivárni, hogy elkészüljek és elaludt. A megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtottam. 

Talán még sem most kell ennek megtörténnie - mondtam magamban, majd betakartam az édesen hortyogó barátomat és bebújtam mellé. 

Be kellett látnom magamnak, hogy hatalmas kő gördült le a szívemről és megnyugodott lélekkel tértem nyugovóra én is.

Apró pillekönnyű érintésekre ébredtem. A szemeimet még nem nyitottam ki, de a nyakamat csókolgató focista elmosolyodva suttogott a fülembe.

 - Jó reggelt! 

 - Neked is - morogtam, de még magamra akartam húzni a takarót.

 - Te aztán jól megvárattál - kuncogott tovább Stephan. Az este említésétől bíborvörössé változott a bőröm és fejemre csaptam a párnát.

 - Hé - értetlenkedett a barátom. - Mi rosszat mondtam?

 - Semmit - nyögtem fel boldogtalanul. Nem akartam neki elmesélni a katasztrófálisra sikeredett csábítási próbálkozásomat. - Csak még aludnék.

 - Megpróbálhatod, de én úgysem hagyom - takart ki Stephan, hogy aztán az ő teste melegítsen tovább. Ahogy fölém mászott, ajkai azonnal felfedező útra keltek az arcomon, a nyakamon. Akaratlan nyögések hagyták el a torkomat ahogy ujjai is csatlakoztak a Kolumbusz Kristófot megszégyenítő expedícióhoz. Kihámozott az ágyneműből és lecsapott az ajkaimra. Forróság lepte el a testemet. Önkéntelen mozdulatokkal túrtam a hajába és húztam le róla a tegnapi gyűrött ingét. Az én kezeim is megtalálták a nekik való munkát. Végig simítottam a kockás hasán és szinte belekapaszkodtam a V- vonalába. Zihálva húzta el a fejét tőlem.

 - Lex.  Most még le tudok állni, ha akarod - lehelte rekedt hangon felém miközben szemei az enyémeket tartották fogva. Vágytól elsötétült szemekkel várta a válaszomat, ami nem is váratott sokat magára. 

 - Nem akarom, hogy leállj - húztam vissza magamhoz, hogy aztán átadjam neki mindenemet. A szívemet és a testemet. Ő pedig boldogan elvette amit felkínáltam neki.