79.fejezet

Lexy

   - Ezt nem hiszem el! - túrt a hajába idegesen Roni. - Az nem volt les! - őrjöngött velem együtt, mikor Kaka szabályos gólját nem adta meg a bíró. 

 - Megszokhattuk volna már - húztam el a számat.

 - EZT nem lehet megszokni - mutatott a pályára Vera, ahol az Inter játékosai folyamatos terror alatt tartották a Milánosokat. - Mattia már megint a földön van - nyögött fel olyan fájdalmasan, mintha neki rúgták volna szét a sípcsontját.

Erre a kijelentésre a szívem heves kalapálásba kezdett és árgus szemekkel figyeltem, ahogy ellátják a srácot az oldalvonal mellett.

 - Te, az ott nem Damiano? - hajolt hozzám Réka és elmutatott a másik szektor felé.

 - De - bólintottam. - Tudtam én, hogy utálni kell - nevettem el magam mikor megláttam a kék-fekete sálat a nyakában. - Ribik - szóltam hátra mindenkinek. - Azt hiszem meg kéne mutatni az ellenfél szurkolóinak, hogy hogyan is drukkolunk mi magyarok - kacsintottam rájuk, majd gyorsan megkerestem a telefonomban a Milán Sud néhány szurkolói rigmusát és megmutattam a többieknek is. A korláthoz lépkedtünk és egymásra néztünk.

 - Mehet? - kérdeztem vigyorogva amire csak helyeslő bólogatásokat kaptam. - Egy, két, há... - számoltam vissza, majd belecsaptunk a lecsóba.

Sosteinamo la squadra piu forte                                Támogatjuk a valaha látott 

che il mondo ha visto mai                                          legerősebb csapatot.           

magico Milan vinci per noi                                        A mágikus Milán nyer nekünk

magico Milan...e magico Milan ole!                           mágikus Milán és mágikus Milánó olé!

ora che il Milan e veramente forte                             Most, hogy a Milán nagyon erős

noi della Sud cantiamo insieme cosi...                        Velünk együtt énekelnek a Déliek

...E...O...O forza magico Milan E...O...O.....              E...O...O... hajrá mágikus Milán E...O...O.....

Ed i colori che noi portiamo                                          És a színek, hozzák 

sono la gloria                                                                  a dicsőséget

sono la gloria                                                                  a dicsőséget

Ed i colori che noi portiamo                                          És a színek, hozzák 

sono la gloria                                                                 a dicsőséget 

dei Rossone'                                                                  a Rossonérinek.

Forza Milan ole                                                            Hajrá Milán olé!

Forza Milan ole'                                                           Hajrá öreg Milán!

Forza Milan ole ole ole                                                 Hajrá Milán olé olé olé

Milan! Milan! Milan!                                                    Milán! Milán! Milán!

Tőlünk zengett a VIP páholy, de mi nem bántuk. Apait, anyait beleadva ordítottuk a szöveget, itt-ott némi kivetni valót hagyva maga után, de szerintem azt senki nem hallotta. A hazai ultrák lentről a fejüket kapkodva néztek minket és hüvelykujjukat felmutatva jelezték a tetszésüket, majd ők is bekapcsolódtak az "éneklésbe". Úgy tűnt, az ellenfél figyelmét is felkeltettük, mert ők is mozgolódni kezdtek és próbáltak túl harsogni minket, de ez halott ügy volt részükről. Nem is értem hogy gondolhatták, hogy "otthon" saját közegünkben sikerülni fog nekik. A biztatásunk meghozta gyümölcsét, mert a harminckettedik percben Kaka végre betalált. Nevetve néztük, ahogy mindenki a nyakába ugrik. A félidőt jelentő sípszó után röhögve tántorogtunk ki a folyosóra, mert mindenkinek volt valami elintézni valója. Réka Zsoltival, Loloval és Ádival a büfébe ment, hogy valami rágcsálni valót vegyenek. Noncsi, Roni és én pedig megrohamoztuk a mosdót. 

 - Ez állati! - igazította meg a haját Vera. - Életemben nem szórakoztam még ilyen jól. Most már tuti, hogy egyszer kimegyek spanyolba és ott is megcsinálom ezt. Jössz velem? - kérdezte csillogó szemekkel.

 - Persze, de csak ha egy El Classicot nézünk meg - pislogtam rá a tükrön keresztül.

 - Hülye vagy? Még jó hogy. Egy sima mezei meccsre már ki sem mennék - biggyesztette le az ajkát, de aztán elröhögte magát.

 - Azt hiszem berekedtem - nyekergett mögöttünk Noncsi.

 - Hogy mondod? - fordultunk felé széles vigyorral az arcunkon.

 - Mondom, berekedtem - próbálkozott újra.

 - Nem értem, mert be vagy rekedve - cukkoltam tovább.

 - Elmész te tudod hova? - csapott a karomra a lány, de már ő is nevetett.

 - Aú, kicsi a bors, de erős - simogattam a fájó végtagomat.

 - Van még ott ahonnan ez jött, csak kicsizzél le megint - fenyegetett meg játékosan.

Egymásba karolva, dülöngélve a nevetéstől sétáltunk ki az ajtón, hogy aztán az arcunkra fagyjon a mosoly.

 - De jó újra látni Bello! - keresztezte az utunkat Damiano.

 - Én nem vagyok úgy elragadtatva tőled - morogtam.

 - Nem is mondtad, hogy szereted a focit.

 - Már miért kellett volna mondanom? - értetlenkedtem.

 - Mert akkor együtt is jöhettünk volna. Jó alap ez egy randihoz - kacsintott rám.

 - Na addig állj fél lábon, míg én randizni megyek veled - emeltem fel dacosan a fejemet.

 - Szeretem a harcias cicákat - nyúlt az állam alá, de elrántottam a fejem.

 - Ne merj mégegyszer hozzám érni - sziszegtem a fogaim közül.

 - Mert akkor mi lesz? - villantak meg rosszindulatúan a szemei. - Ide hívod a nemlétező barátodat és elintéztetsz vele? - kacagott fel gúnyosan, ami a mögötte lévő srácoknak is nagyon tetszett.

 - Csak nehogy pofára ess, mikor bemutatja neked - szólalt meg Roni is, hasonló stílust felvéve, mint a fiú.

 - Ugyan már - legyintett magabiztosan Bonucco. - Fél kézzel elintézem és aztán... - nyalta meg az ajkát gusztustalan módon, így utalva arra, hogy mit akar tőlem.

 - Mond, te nem érted azt a szót, hogy nem? Akkor elmondom más nyelveken is. No, nein, not, ei, nem, pas, nao - sorolta Vera pöttyet idegesen.

 - Nyugi, ne húzd fel magad, nem éri meg - kaptam el a karját, hogy elrángassam onnan, de Damiano megragadott és magához rántott. Kezeimet hátra csavarta, majd száját az enyémre nyomta. Nyelve erőszakosan tört utat magának az ajkaim közé. Néhány pillanatig mozdulni sem tudtam a döbbenettől, de aztán kitéptem magam a szorításából és egy hatalmas pofonnal jutalmaztam a tettét.

 - Ezt mégegyszer meg ne próbál! - töröltem le a számat a kézfejemmel.

 - Húh, most megijedtem - nevette fel gusztustalan hangon.

 - Már megint itt vagy? - hallottam meg Ádi hangját mögülem. - Mi történt? - kapkodta a fejét köztünk, mert azóta is farkasszemet néztünk a fiúval.

 - Ez a köcsög lesmárolta Lexyt - tájékoztatta Noncsi Ádámot magyarul.

 - Te rohadék - lendült meg a barátom ökle, de most nem tartottam vissza. Valahogy elégtételt éreztem ahogy láttam kiserkenni a vért a szája szélén. - Utoljára mondom, hogy takarodj a közeléből!

 - Ezt még megbánod - köpött ki egy jó adag vért Bonucco. 

 - Tűnj el! - találtam meg végre a hangom. - Takarodj, vagy rád uszítom az egész Ultra Sudot - fenyegettem meg.

 - Kevés vagy te ahhoz csibém - vigyorodott el, de azért intett a barátainak és elsétáltak.

 - Csak nehogy meglepődj! - szóltam utána, de csak egy gúnyos röhögés volt a válasz.

 - Jól vagy? - néztek rám a többiek aggódva.

 - Ja - bólintottam. - Leszámítva azt, hogy életemben nem találkoztam még olyan sráccal, aki ennyire szarul csókolt volna.

 - Te idióta - öleltek át a többiek.

 - Okés, akkor most ezt felejtsük el és menjünk élvezzük ki a maradék negyvenöt percet - bontakoztam ki a karjaik közül és elindultam a páholyunk felé.

 - Ugye tudod, hogy ezt már el kell mondanod neki? - súgta oda nekem Lolo.

 - Tudom - sóhajtottam fel -, ne aggódj, még ma megteszem.

 - Helyes, de ha hallgattál volna rám, akkor nem fajult volna el idáig ez az egész.

 - Utólag már én is okos vagyok - húztam el a számat.

Ahogy felértünk, már hallottuk is a bíró sípjának hangját. Elfoglaltuk a helyünket és belemerültünk a játék nézésébe. Verával már-már vérre menő vitákat folytattunk le, egy-egy ítélet elemzése kapcsán, míg a többiek jókat nevettek rajtunk. A hatvankilencedik percben Stephan is megzörgette az ellenfél hálóját és a gólját nekem ajánlotta. Elpirulva néztem a szívecskét, amit felém mutatott.

 - Awww, ez annyira cuki - sóhajtott fel Noncsi és Lolo egyszerre, majd kitört belőlük a röhögés. 

 - Be lehet fogni - mordultam rájuk, mikor azt kezdték ecsetelni, hogy vajon a többi néző tudja-e, hogy kinek szólt a gesztus.

A hetvenötödik percben a szívem kihagyott egy ütemet, mert Monti passzából Mattia is eredményes lett. Így három nullra növelte az előnyünket. Ő nem ünnepelte a gólját csak felnézett a lelátóra és a szemével engem keresett. Mikor megtalált egy halvány mosoly jelent meg az arcán, de többet nem láthattam belőle, mert a csapat a nyakába ugrott ünnepelni.

 - Ajajaj, kislány - csóválta meg Roni a fejét. - Azt hiszem baromi nagy bajban vagy.

 - Tudok róla - sóhajtottam fel fájdalmasan.