86.fejezet

Lolo

  Reggel mosolyogva indultam le a lépcsőn, jókedvemet csak "szeretett" bátyám konyhában ülő látványa tudta elvenni. Amilyen gyorsan csak tudtam, megcsináltam magamnak a reggeli kávémat, majd az asztalon lévő tálcáról felkaptam egy croissant. Már lépkedtem volna kifelé, mikor Francesco gúnyos hangja utolért.

 - Most már érthető, hogy a kis barátnőd miért nem fogadta el a közeledésemet - függesztette rám a tekintetét. - Az én pénzem nem vetekszik egy focistáéval.

 - Nem tudom miről beszélsz - ráncoltam össze a szemöldökömet.

 - Nem? Pedig azt hittem, hogy képben vagy a kis románcával - lökte elém a reggeli újságot, aminek a főoldalán Lexy és Stephan virítottak félreérthetetlen pózban. Idegesen nyúltam utána és azonnal falni kezdtem a sorokat.

• " Elrabolták a Fáraó szívét?

• A tegnapi nap folyamán egy névtelen olvasónk felhívta a szerkesztőségünket és elmondta,  hogy tudomására jutott, hogy az AC Milan népszerű focistája már régóta rejtegeti legújabb barátnőjét az újságírók elől. El Shaarawy címére kiérkezve több fotóval is alá tudjuk támasztani a hír hitelességét. Megkeresésünkre a csatár szóvivője Manuel El Shaarawy, nem kívánt reagálni, mint mondta: Ez csakis a testvére magánügye.
   A lány kilétéről még sajnos nem sokat tudunk, de amint sikerül kiderítenünk, hogy ki ő,  azonnal tudatni fogjuk az olvasóinkkal. Addig is csak remélni tudjuk, hogy nem egy  újabb hírnévre áhítozó rajongóról van szó. "

 - Bassza meg! - kaptam azonnal a telefonom után. - Ezt nem hiszem el.

 - Na mi van? - vigyorgott rám kárörvendőn a bátyám - csak nem szar van a palacsintába?

 - Kussolj! - mordultam rá, majd meg sem várva, hogy reagáljon a sértésemre, kirohantam az ajtón. Felkaptam a kabátomat, majd a táskámat és szinte feltéptem a bejárati ajtót, ahol beleütköztem az ekkor érkező barátomba.

 - Óh, szia - fogta meg a karomat, nehogy elessek. - Ennyire hiányoztam? - nézett rám pajkos mosollyal az arcán, ami azonnal leolvadt onnan, mikor meglátta, hogy nem vagyok vevő a humorára. - Mi történt?

 - Ez! - nyomtam a kezébe az újságot. - Ez történt.

Ádi gyorsan átfutotta a cikket majd a fényképre nézett.

 - Lexy tudja már? - emelte rám a tekintetét, amiből csak a színtiszta dühöt tudtam kiolvasni.

 - Még nem. Hívtam, de nem vette fel - sóhajtottam.

 - Akkor próbáld meg újra és addig hívd míg nem sikerül szólni neki - túrt a hajába. - Fel kell készülnie erre, mert a suliban szét fogják szedni.

 A torkom összeszorult mikor belegondoltam, hogy Ádinak igaza van. Amitől Lexy rettegett, az most bekövetkezett. Nem is tudom már hanyadszorra hívtam újra és újra a lány telefonszámát, mikor végre felvette.

 - Na hála istennek - mordultam bele üdvözlés kép. - Minek neked telefon, ha nem veszed fel?

 - Nyugi van - mormogta egy álmos hang ami cseppet sem hasonlított a barátnőmére. - Ég a ház?

 - Stephan? - nyögtem ki döbbenten. - Mit? Hogy? - zavarodtam hirtelen össze.

 - Lorenzo, még nagyon korán van a hülyeségeidhez, úgyhogy nyögd ki gyorsan, hogy mit szeretnél, aztán hagy feküdjek vissza - torkolt le amitől bennem azonnal felment a pumpa.

 - Mi az, hogy korán van? Ember nézzél már az órádra! Lexynek mindjárt kezdődik a suli, és bocsáss meg, ha a hülyeségemmel zavarni mertelek, de nem szerettem volna, ha felkészületlenül éri amikor letámadják őt - dühöngtem jogosan. 

 - Miről beszélsz? - tisztult ki a hangja a focistának és szinte magam előtt láttam ahogy felül az ágyon.  - Bassza meg! Kicsim, ébresztő - hallottam a háttérből ahogy megpróbálta felkelteni a lányt. - Mindjárt nyolc - válaszolt egy kérdésre, amit én nem hallhattam. - Oké, oké menj, gyorsan zuhanyozz le aztán elviszlek - jutott el még mindig hozzám a beszélgetésük. - Itt vagyok - szólalt meg hirtelen a fülemben a csatár hangja. - Mit is mondtál?

 - Csak annyit - forgattam meg a szemeimet -, hogy készüljetek fel, hogy minden veletek van tele. Az újságok címlapon hozták le a képeteket - mondtam, miközben Ádival elsétáltunk egy trafik előtt, aminek a kirakatában az összes bulvár és napilap első oldalán a reggel látott kép virított.

 - Hogy az a... - nyögött fel Stephan. - Köszi, hogy szóltál - váltott normális hangnemre. 

 - Nincs mit - csóváltam meg a fejemet, de ő ezt nem láthatta. - Mond meg Lexynek, hogy a kapunál várjuk.

 - Oké. Ciao - köszönt el a srác, majd bontotta a vonalat.

Ádi kérdőn nézett rám.

 - Na? - emelte meg a szemöldökét. - Mit mondott?

 - Köszöni.

 - Ennyi? - hüledezett a barátom.

 - Igen ennyi - csattantam fel mérgesen. - Gondolom, hogy még ő sem fogta fel rendesen, hogy mi történt, mert én keltettem fel őket.

 - Mi? - kerekedtek el Ádi szemei. - Lex és Stephan megint együtt aludtak?

 - Igen - vigyorodtam el végre. - Akkor keltette fel, mikor meglátta, hogy mennyi az idő.

 - Szerinted történt valami köztük? - szólalt meg a barátom néhány szótlanul megtett méter után.

 - Fogalmam sincs - ráztam meg somolyogva a fejemet. - Bár szerintem még "az" biztos nem.

 - Ezt miből gondolod? 

 - Nem tudom - vontam meg a vállamat - csak érzem.

 - És azt érzed, hogy köztünk mikor fog megtörténni? - lépett elém hirtelen és testével a falnak nyomott, miközben ajkai vészesen közeledtek az enyémekhez.

 - De hiszen - nyeltem nagyot - mi már...

 - Ó, nem édesem - nyomott apró csókot a számra. - Az csak előétel volt. Én a főfogásra gondoltam - kacsintott rám, majd mikor megérezte, hogy szavai milyen hatással vannak rám, vigyorogva ellépett tőlem.

 - Te dög - csaptam hátba elvörösödött képpel. - Annyira...annyira...

 - Igen? - nézett rám csintalan szemeivel. - Annyira szexi vagyok? Vagy ellenállhatatlan? 

 - Inkább beképzelt - nevettem fel felszabadultan.

  Amint megérkeztünk az iskolához, már kézzel látható jelei voltak a készülődő viharnak. Szinte minden tanuló kezében ott lengedezett valamelyik újság mai száma. Összebújva olvasták a cikkeket és hitetlenkedve rázták a fejüket.

 - Szegény Lexy - sóhajtott fel Ádi szomorúan. - Vége a nyugodt életének.

 - Az biztos - húztam el én is a számat, majd megforgattam a szemeimet, mikor észrevettem, hogy egy nem kívánatos személy közeledik felénk.

 - Hol hagytátok a kis barátnőtöket? - kérdezte letámadva minket. - Ja, hogy még nem kászálódott ki a focista ágyából? - röhögött fel a brancsával együtt.

 - Szép a monoklid - állt meg előtte Ádám. - Csak nem attól a bizonyos focistától kaptad?

 - Semmi közöd hozzá - vicsorgott Damiano idegesen. - Még megbánja az a kis szuka, hogy ...

 - Ne merészeld fenyegetni - kapta el a barátom az előtte álló grabancát. - Egy ujjal sem nyúlhatsz hozzá, megértetted?

 - Hűha, most megijedtem - nyelt nagyot a srác és a szemeiben egy pillanatra felcsillant a félelem, de aztán erőt vett magán és folytatta -  Na mi van Adam? A meleg barátod már nem elég? Nem szopik rendesen? Kell egy csaj is? Mondjuk igazad van, a raszta lány sokkal csábítóbb és az, hogy ki a barátja csak még inkább azzá teszi - röhögött Ádi képébe, akinek elborult az agya és bemosott egyet az előtte állónak. 

 - Bonucco! Seregi! - csattant fel az osztályfőnökünk hangja. - Az irodámba! Most!

A két fiú dühödt pillantásokat vetve egymásra elindult a férfi után. Idegesen néztem körül, de akik eddig bámultak, azok most gyorsan lehajtották a fejüket és felszívódtak. Egy gyorsan közeledő autó hangjára figyeltem fel és mikor egy hatalmas fékezést követően leparkolt mellettem, már tudtam, hogy Lexy érkezett meg.