97.fejezet

Lexy

  Nyugtalanul pislogtam az előttem állókra. Stephant elnézve, még nem jutott el a tudatáig, hogy a haverjával cseppet sem kedveljük egymást. Hogy oldjam a feszültséget és ne szomorítsam el a barátomat, egy grimasszá váló mosolyt erőltettem az arcomra.

 - Ciao! - nyújtottam ki a kezemet felé. - Azt hiszem fent már találkoztunk - utaltam a Vip szobára.

 A rapper elhúzta a száját a gesztusom láttán, de úgy látszik neki is fontos volt Stephan véleménye, mert kezet rázott velem. Ezzel a jó ponttal ellensúlyozta a rengeteg rosszat és örültem, hogy felfogta a barátja nem örülne a mi kis szócsatánknak. 

Lorenzo kérdő tekintettel nézett rám, de csak egy apró fej mozdulattal adtam tudtára, hogy később megbeszéljük.

 - Szóval ő a te híres neves barátnőd? - nézett végig rajtam szinte undorodva Emis. 

 - Igen - szorított magához Stephan és egy puszit nyomott a hajamba. - Ő az a lány, aki újra megtanított szeretni - mélyedt el a tekintete az enyémben, amitől zavarba jöttem és elpirultam.

 - Milyen aranyos - ütötte meg a szarkasztikus mondat a fülemet, mire az előttem állóra kaptam a szemem. - Minden tiszta cukormáz és rózsaszín köd.

 - Ne irigykedj! - vágta vállba a focista a rappert nevetve. - Majd egyszer neked is eljön az a...

 - Ugyan már - szakította félbe Emis - én soha nem fogom hagyni, hogy valaki így elkapja a tökeimet és papucsot húzzon rám - lövellt haragos szikrákat a szeme.

Kijelentését kínos csend fogadta, amitől néhány percig csak szótlanul álltunk egymással szemben. Helyzetünket az öltözőből kiáramló focista invázió oldotta fel.

 - Láttad mekkora gólt rúgtam Lex? - kapott fel és pörgetett meg a levegőben Kaka, hogy aztán egy hatalmas puszit nyomjon az arcomra. 

 - Igen - viszonoztam nevetve az ölelését. - Gyönyörű volt ahogy kiszedted a pókhálót a jobb felsőből.

Kijelentésemet hangos röhögéssel fogadták a csapat tagjai.

 - Ezért imádunk kislány - csípte meg az arcomat Mexes. - Mindig van valami jó kis focis beszólásod.

 - Csak ezért? - rezegtettem meg a pilláimat feléjük miközben az arcomra széles mosoly ült és teljesen el is felejtkeztem a problémám okozójáról. - Én meg már azt hittem, hogy a bájos külsőm, a csodaszép hajam és a kedves modorom miatt szerettek - biggyesztettem le színpadiasan az ajkamat. - Erre kiderül, hogy csak a dumám jön be nektek. Áh, férfiak - legyintettem egyet, mire mindenkiből kitört a röhögés. 

 - A tökéletes testet és a csókolni való szádat kihagytad - súgta Stephan a fülembe, hogy csak én halljam, de elég is volt, mert az arcom bíbor színre váltott.

 - Hé-hé-hé - néztek rá a csapattársai - nem megrontani nekünk ezt a kislányt! - fenyegették meg játékosan. 

 - Soha - vigyorodott el a barátom. - Inkább ő ront meg engem - mondta, mire oldalba könyököltem. 

 - Ez az Lex! - karolta át a vállamat Abbiati. - Ne hagyd magad! Tanítsd meg ennek a jómadárnak, hogy hol a helye!

 - Naná! - álltam lábujjhegyre, hogy puszit tudjak nyomni kedvenc kapusom arcára. - Különben még a fejemre nő!

 - Igen? - nézett rám vészjóslón Stephan, de mielőtt elfuthattam volna előle, elkapta a kezemet, magához szorított és megcsókolt. - Majd adok én neked fejre növést - suttogta a számba jókedvűen. 

Úgy elmerültünk egymásban, hogy észre se vettük a többiek huhogását, nevetését. A külvilág egészen addig megszűnt körülöttünk, míg meg nem hallottunk egy ideges hangot.

 - Nos, akkor én megyek - mondta Emis. - Csak azért jöttem, hogy átadjam a meghívásomat a következő koncertemre, ami csütörtökön lesz az Alcatrazba. J-AX és Fedez lesz a vendég fellépő - közölte, majd kezet fogott mindenkivel és lelépett. 

Stephan már csak akkor eszmélt, mikor befordult a sarkon. 

 - Ennek meg mi baja? - nézett utána értetlenkedve.

 - Nem tudom - vontam meg a vállamat.

 - Ne haragudj Kicsim, de nem szeretném, ha azért megsértődne, mert veled foglalkoztam és nem vele - engedett el a barátom. - Ugye nem gond, ha most megnézem, mi baja?

 - Menj csak - sóhajtottam fel, de már csak a hátát láttam, ahogy ugyanúgy eltűnik a sarkon, mint a rapper.

A gyomrom megint görcsbe ugrott. Pedig annyira örültem, hogy sikerült elterelnem a figyelmet a kettőnk közt húzódó ellentétről.

 - Nem csípitek egymást? - hallottam meg a kérdést a hátam mögül, mire ijedten megfordultam. Mattia kérdő tekintetével találtam szemben magam.

 - Mi..nem..csak... - dadogtam a közelsége miatt. Eddig sikeresen elkerültem a védőt, viszont erre most semmi esélyem nem volt. Körbe néztem, de már mindenki lelépett, csak Lolo és én álltunk a folyosón. Szőke barátom éppen a telefonján beszélt valakivel és az ellágyult vonásaiból Ádámra tippeltem.

 - Ne haragudj, semmi közöm hozzá - mentegetőzött azonnal.

 - Nincs gond - vágtam rá - és igen, jól látod, nem jövünk ki valami jól. A meccs alatt kissé összekaptunk - húztam el a számat.

 - Hát igen - feszengett mellettem Mattia - Emisnek van egy furcsa stílusa.

 - Furcsa? Az egy kőbunkó! - fakadtam ki, majd ijedten a szám elé kaptam a kezem.

 - Nyugi, nem mondom el senkinek, hogy mit gondolsz róla - vigyorodott el az előttem álló. 

Ahogy egymásra néztünk, újra előjött az a különös bizsergés a gyomromban és a hőhullámok is megtaláltak.

 - Lexy, én... - lépett egy lépéssel közelebb, de Lolo hangja megállította.

 - Képzeljétek, Ádám holnap már itt lesz - vigyorgott ránk boldogan.

 - Hurrá, legalább nem kell hallgatnom az örökös siránkozásodat - szakítottam el a tekintetemet Mattiáról. 

 - Azt hiszem én is megyek - mondta a védő, majd egy halk "ciao" után lelépett.

 - Ez mi volt? - vonta fel a szemöldökét Lorenzo. - Ha nem lépek közbe, megint lesmárol, pedig tudja, hogy barátod van - nézett rám szemrehányóan.

 - Ez nem igaz - háborodtam föl. - Nem is akart...

 - Dehogynem - vágott közbe a szőkeség - és bolond vagy, ha hagyod, hogy megint behülyítsen!

 Nem tudtam mit mondani, mert a gondolat, hogy Mattia meg akart csókolni, befészkelte magát az agyamba. Miért tenne ilyet, hiszen tudja, hogy Stephannal járok? Az emlegetett szamár ekkor fordult be a folyosóra és a szemei gondterhelten csillogtak. Feszülten vártam, hogy közelebb érjen.

 - Na sikerült megtudnod, hogy mi volt a baja? - kérdeztem.

 - Azt mondta, hogy semmi, csak elfáradt, ami hihető, hiszen nem rég jött vissza egy kisebb koncert körútról.

Megnyugodva fújtam ki az eddig benntartott levegőt a tüdőmből. Örültem, hogy legalább annyi gerinc volt a rapperben, hogy nem zúdította rá a történteket a barátjára.

Stephan felvette a táskáját a vállára, majd összekulcsolta az ujjainkat és így indultunk el a parkolóban álló autója felé. Útközben haza vittük Lorenzot, majd néhány cuccot összeszedve a barátom házához hajtottunk. Végre hétvége volt és szerettünk volna megint együtt tölteni egy kis időt csak kettesben.