2015. január 22., csütörtök

74.fejezet

Lexy

   Kínkeservvel jött el a hétvége, ami nem volt éppen probléma mentes. Damiano lassan az őrületbe kergetett a nyomulásával. Stephant egész héten nem láttam, mert edzőtáborban volt és a Roma elleni meccsre készült. Igaz, hogy beszéltünk telefonon, de csak néhány szót, mert a hangján hallottam, hogy rettenetesen fáradt, így inkább pihenni küldtem. Jelenleg az egyetlen jó dolog az életemben Lolo és Ádi barátsága volt.
 - Lexy - hallottam meg egy ismerős hangot miközben az álom és az ébrenlét peremén egyensúlyoztam. - Ébresztő!
 - Csak még egy kicsit - könyörögtem és arcomat a párnámba fúrtam.
 - Tőlem addig alhatsz ameddig akarsz, de nem hiszem, hogy a barátaid örülnének neki, ha lekésnéd a találkozót.
 - Milyen nap van? -ültem fel csomóba zsugorodott gyomorral.
 - Szombat - mosolyodott el anya. - Egy óra múlva érkezik a busz.
 - A fenébe - ugrottam ki az ágyból, de a takaró a bokámra tekeredett így egy hatalmas puffanással értem padlót. - Aú - dörzsöltem meg a fájó térdemet. - Miért nem keltettél előbb? - néztem csúnyán jóanyámra, aki fejcsóválva figyelte a bénázásomat.
 - Kétszer is szóltam, de meg sem hallottad.
 - Basszus, basszus, basszus - álltam fel a padlóról majd a szekrényemhez léptem. Előkaptam egy kényelmes nadrágot, egy egyszerű pólót és kezemben a szerzeményeimmel a fürdőbe siettem. Egy gyors zuhanyzás után felöltöztem és összekötöttem a rasztáimat. Amint végeztem gyorsan rendet tettem a szobámban és csak utána indultam le a konyhába, ahol már készen várt a reggelim az asztalon.
 - Köszi - néztem hálásan anyára, aki csak halványan elmosolyodott.
 - Végül is hányan alszanak itt? - kérdezte néhány pillanat múlva.
 - Ö...Roni, Réka, Noncsi és Zsolti biztosan. A többieket nem tudom.
 - Többieket?
 - Tomira, Petire, Zolira, Dórira és Regire gondolok - soroltam fel a neveket. - Ők még bizonytalanok, azt sem tudom, hogy jönnek.e?
 - Egyszóval megint csupa ágy lesz a szobád - vigyorodott el anya.
 - Ja, akárcsak otthon - sóhajtottam fel miközben emlékeim közt felvillantak a régi hétvégi képek, ahol mindannyian nálunk aludtunk, egy szobában, egy kupacban.
 - A régi szép idők. De azért jó lenne, ha küldenél egy sms-t, hogy mégis hány emberre főzzek.
 - Oké - bólintottam, majd az órámra néztem. - A rohadt életbe. El fogok késni - ugrottam fel, majd egy puszit nyomtam anya arcára és már száguldottam is ki a bejáraton, ahol beleütköztem két ott ácsorgó srácba. - Sziasztok! Hát ti?
 - Csak nem gondoltad, hogy kihagyjuk a nagy találkozást? - kérdezte Lolo és magához húzva megpuszilt.
 - Hé ti, még a végén féltékeny leszek - nézett ránk tettetett morcossággal Ádi, de aztán elnevette magát. - Szia Lex! Mehetünk?
 - Ti most komolyan eljöttök velem? - néztem rájuk döbbenten.
 - Persze - vágta rá a szőke barátom. - Vagy nem szeretnéd? - bizonytalanodott el ahogy az arcomra nézett.
 - Dehogy nem! - vágtam rá azonnal. - Csak megleptetek, hogy emlékeztetek rá, hogy mikor jönnek - rántottam meg a vállamat.
 - Lexy, szeretünk, így egyértelmű, hogy minden fontos ami veled történik.
Hálás mosolyt villantottam rájuk, majd elindultunk a buszpályaudvar felé a megbeszélt találkozóra. Út közben a suliról dumáltunk és az idióta hódolómról, aki egyszerűen nem akart rólam lekopni, bármit is tettem.
 - Én a helyedben már szóltam volna Stephannak - mondta Lolo.
 - Nem akarok, mert épp elég gondja van így is - sóhajtottam fel.
 - De Damiano egyre pofátlanabb lesz és nem szeretném, ha valami olyat tenne veled, amit te nem szeretnél - nézett rám a barátom kölyökkutya szemekkel.
 - Édes vagy, de eddig is sikerült leszerelnem - bizonygattam.
 - Tudom, de féltelek - biggyesztette le az ajkait.
 - Olyan édes vagy, de nem kell - simogattam meg az arcát. - A magyar lányokat kemény fából faragták.
 - Ha nem tudnám, hogy ő az én barátom, azt gondolnám, hogy együtt vagytok - nevette el magát Ádi. - Egyszerűen annyira egymásra vagytok hangolva, hogy az már félelmetes - rázta meg hitetlenkedve a fejét, de látszott rajta, hogy nem haragszik.
 - Nem tehetek róla, hogy olyan a kisugárzásom, hogy a fiúk mellette a csajokat is bevonzom. Ez kérlek szépen adottság - bohóckodott Lorenzo amin mi nagyon jókat derültünk.
Időközben megérkeztünk a célunkhoz és megálltunk egy padnál. Remegő gyomorral néztem szét a rengeteg ember közt. Egyetlen dolog kattogott a fejemben, mégpedig az, hogy nem sokára újra láthatom a barátaimat.
 - Alessia! - süvöltött ekkor végig egy rettenetesen régen hallott, ismerős hang a levegőben.
Megpördültem a tengelyem körül és megpillantottam a régi osztályom első hírnökeit, akik akkor kászálódtak le egy turista buszról.
 - Roniiiiiiii! - indultak meg a lábaim a barátosnőm felé. Néhány méter után, mikor elé értem, a nyakába ugrottam.
 - Mi a picsa? - röhögött fel, de ő is megölelgetett.
 - Ciao Lexy! - hallatszódott mindenhonnan amitől nekem könnyek futották el a szemeimet. Minden barátom megölelgetett és rengeteg kérdést zúdult a nyakamba egyszerre.
 - Oké, oké! Majd lesz időtök kikérdezni Alexát. Most hagyjatok neki egy kis levegőt - szólalt meg mögöttem a volt osztályfőnököm hangja.
 - Marcsi néni? - fordultam a nő felé. - De jó, hogy látom.
 - Én is örülök neked - ölelt magához kedvesen. - Azóta sincs még egy akkora száj a suliban, mint ami neked volt.
 - Nekem is hiányzott - vigyorodtam el. - Sütött nekem sütit? - pislogtam rá ártatlan képpel, mert tudni kell, hogy a tanárnőm hadilábon áll a konyhai munka eme vállfajával.
 - Ne szemtelenkedj - emelte rám a mutatóujját fenyegetően, de csak kinevettük. - És most már igazán bemutathatnád a barátaidat nekünk - nézett a hátam mögé, ahol Lolo és Ádi álldogáltak kissé megszeppenve.
 - De hülye vagyok - csaptam a homlokomra.
 - Ezt eddig is tudtuk - szólalt meg Zsolti és elvigyorodott.
 - Kusika - intettem le. - Na szóval. Ő itt Lorenzo és Ádám - mutattam a két fiúra - ők pedig...Marcsi néni és a többiek. Hagy ne kelljen felsorolnom most mindenkit - húztam el a számat. - Majd úgyis megismerkedtek nálunk.
 - Csókolom és sziasztok - szólalt meg hirtelen Ádi magyarul, mire mindenki elhűlve nézett rá.
 - Ja, elfelejtettem, hogy Ádám is magyar - vigyorodtam el. Állítom az utóbbi egy hétben nem volt ilyen jókedvem, mint most mióta megláttam a barátaimat.
 - Rendben - szedte össze maradék ép eszét a volt tanárnőm. - Anyuddal már mindent lebeszéltem. Hétfőn délelőtt tizenegykor találkozunk ugyanitt. Érthető voltam? - nézett a barátaimra, akik boldogan bólintottak. - Ha elkéstek, akkor itt maradtok.
 - Ezzel most nagyon megtetszett minket ijeszteni - röhögött fel Roni.
 - Veronika - mordult rá Marcsi néni. - Ne akard, hogy feltegyelek a következő járatra és haza küldjelek.
 - Nem tenné meg - vigyorgott az említett. - Akkor nem lenne aki segítene Pöstyéni szeletet sütni - nézett rá diadalmasan a barátnőm.
 - Áh, nem is bánom, hogy egy kis ideig nem lesztek velünk - mosolyodott el. - Legalább kipihenlek titeket.
 - Akkor ki jön? - néztem végig a többieken, mire felsorakoztak előttem. - Roni, Zsolti, Noncsi és hol van Réka? - néztem körül kérdőn.
 - Fogadjunk, megint Lolozik - sóhajtott fel Zsolti, majd bekiabált a buszba. - Réka! Indulunk Lexyékhez!
 - Rólam volt szó? - kérdezte halkan a szőke barátom.
 - Nem, Réka egy játékkal játszik, aminek a neve Lol. Ő egy büdös nagy kocka - nevettem el magam a fiúk értetlen arckifejezését látva.
 - Ki beszél itt rólam? - jelent meg végre a lány a busz ajtajában.
 - Mindenki, aki arra vár, hogy elinduljunk - csóváltam meg a fejemet.
 - Itt vagyok - tárta szét a karjait, majd a tekintete megakadt a szőke barátomon. - Úristen, de édes - sikkantotta és mire észbe kaptunk, már Lolo nyakában lógott.

10 megjegyzés:

  1. Normális, ha elbőgöm magam rajta? Bár, rólam van szó, normális. És Lolo <3 Nagyon jó fejezet lett, imádooom, túlságosan is ismersz minket egyébként, mert szerintem mindenkit tökéletesen sikerült eltalálnotok. És az a Lolozik poén az kellett xD Hát na, majd később is fog Lolozni, csak nem a játékkal, mert hogy le nem veszi róla a szemét, az is biztos :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Eltalálnotok? Eltalálnod, megint száz helyre figyelek egyszerre, és nem fogom fel, hogy mit írok xD

      Törlés
    2. Drága Pepii!
      Nálad ez már megszokott. Az is, hogy sírsz, az is, hogy száz felé figyelsz. Örülök, hogy tetszett a rész. És igen, jól látod a jövőt. Le sem veszed majd a szemedet Loloról. ;)
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
    3. Ja és szeretlek, amiért ilyen kis érzékeny vagy. :D
      Ui: Kajakra magam előtt láttalak ahogy lelépsz a buszról és a szőke srác nyakába veted magad. :DDDD

      Törlés
    4. Hidd el, én is látom magamat, ahogy észreveszem Lolot, és senki más sem érdekel, csak ő :3 xD

      Törlés
  2. I NEED FOCISTA. Szeretem ahogy írsz, tényleg, de HOL VANNAK A FOCISTÁIM?!?!? Anna is nélkülözi őket, Lexy is és akkor nekem is nélkülöznöm kell. Ez nem igazság! Sthepant akaaarom *sír,mint egy óvodás és hisztizik*.
    Amúgy nagyon élveztem olvasni :D. most én is kezdek rózsaszín felhőbe lépni a magánéletemben, szóval ez most pont ide illet, kicsit még jobban feldobott és egyszerűen csak örülök.
    Annyira aranyos vagy, hogy mindig szereted, ha írok neked, és ez engem annyira ösztönöz. Soha senkinek nem írtam még ennyi kommentet csak neked. Igazából szánom bánom bűnömet, de max egy kettőt szoktam hagyni ha tényleg nagyon ott vannak a fejezetek. Te viszont megfogtál és nem vagyok képes, nyomhagyás nélkül elolvasni a részeket. Valamit nagyon tudsz :D.
    Pusszancs.
    Ui: na ebből az összevisszaságból vegyél ki valami értelmet amit ide rittyentettem neked, mert én már belezavarodtam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A focistáid? Talán az ÉN focistáim. :DDDD Na jó, nem fogunk összeveszni rajtuk. Ahogy a múltkor írtad, majd cserélgetjük őket. ;)
      Örülök, hogy téged is kezd elérni a rózsaszín cukormáz. Drukkolok neked. :D
      Hatalmas megtiszteltetésnek veszem, hogy ennyit írsz nekem. Jól esik, hogy nem tudsz komment nélkül hagyni. (ez egy ősi átok, ami úgy látszik fogott rajtad) :DDDD
      Hogy valamit nagyon tudok? Igen, álmodozni mindenféle sületlenségről, amiből később történetet írok. XD
      Ne aggódj, én ebből az összevisszaságból is kitudom hámozni a lényeget. :D
      Puszi <3 <3 <3 <3 <3 <3 <3

      Törlés
  3. Imádom várom a folytatást :D
    💋👍

    VálaszTörlés