2015. június 18., csütörtök

91.fejezet

Stephan

   Hiába próbáltam Lexyt megnyugtatni, én is pont olyan ideges voltam, mint ő. Egy szem testvérem véleménye nagyon sokat jelentett nekem. Bár tudtam, hogy a barátnőm mindenkit le tud venni a lábáról, de az ördög sosem alszik gondolat egészen befészkelte magát a fejembe.
 - Megjöttünk - állítottam le az autót a puccos étterem előtt. Lehet, mégsem kellett volna Manuelre bíznom a választást.
Lexy arckifejezését látva majdnem elnevettem magam. Olyan elkeseredés sütött a szemeiből, hogy kedvem lett volna visszafordulni és cserben hagyni a bátyámat.
 - Gyerünk, essünk túl rajta - sóhajtott fel a lány miközben megigazította a ruhát magán. Egy pillanat alatt lecsekkoltam nőies formáit, amiket ő maga mindig utált. Hiába bizonygattam neki, hogy minden férfi szereti, ha van mit fogni egy nőn és nem csak a csontok zörgését hallja, egyszerűen nem fogta fel.
Összefűztem az ujjainkat és beléptünk a zsúfolt helységbe.
 - Segíthetek? - állt meg mellettünk egy pincér, de ahogy rám nézett, már tudta is a dolgát. - Elnézést. Kérem kövessenek  - mondta és baromi profi módon átvezetett minket egy kicsit csendesebb helyére az étteremnek, ahol az egyik asztalnál már egy ismerős alak ült.
 - Stephan! - állt fel Manuel vigyorogva miközben megölelt. - Jól nézel ki öcsikém.
 - Te sem panaszkodhatsz - vigyorodtam el, majd magamhoz húztam a hátam mögé araszoló lányt. - Manu, ő a barátnőm Alexa, kicsim ez az öntelt fazon pedig a bátyám, Manuel.
 - Szia - dobta meg egy kedves mosollyal a testvéremet. - Stephan nagyon sokat mesélt már rólad.
 - Sajnos én ezt nem tudom elmondani - fürkészte a lány arcát. - Az újságokból kellett megtudnom, hogy egyáltalán létezel.
 - Manu - villantottam rá a szememet, mert nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a barátnőmet. - Nem tehetek róla, hogy anya nem beszélt veled. Ő már ismeri Lexyt.
 - Most már tudom, hogy csak engem hagytatok ki a bemutatkozósdiból.
 - Na meg apát, de ő is csak azért nem találkozott vele, mert megint utazik a munkája miatt. Ahogy hazaér, első dolgom lesz elrángatni Lexyt, hogy lássa.
 - Kösz, ez kedves volt - húzta el a száját a barátnőm. - Ettől most úgy érzem magam, mint valami bábú, akit ide-oda rángatnak.
 - Jaj, kicsim - simítottam végig az arcán. - Tudod, hogy nem úgy gondoltam. 
 - Remélem is - vigyorodott el, amiből rájöttem, hogy csak ugratott.
 - Te kis - hajoltam közel hozzá - ezért még számolunk - haraptam bele óvatosan a nyakába, amitől tiszta libabőr lett. Önelégült képpel ültem vissza a helyemre.
 - Ha befejezted a perverzkedést, akár választhatnánk is - vette az étlapot maga elé a testvérem.
Rá sem kellett néznem a mellettem ülő barátnőmre, hogy tudjam, elpirult. Az asztal alatt belerúgtam Manuel lábába, hogy ne legyen már ekkora tapló, de ő csak összehúzta a szemöldökét, jelezve, hogy majd ő eldönti, hogy mit gondoljon Lexyről. Közben az újból felbukkanó pincér felvette a rendelésünket.
 - Tényleg, hány éves is vagy? - fordult hirtelen a lány felé. Nagyot sóhajtva csóváltam meg a fejemet. Éreztem, hogy most jön a testvérem mindenre kiterjedő kérdés áradata.
 - Augusztusban múltam tizenhét - válaszolt Lex nyugodtan.
 - Te nem vagy olasz - pislogott Manuel a választ hallva. - Honnan származol?
 - Magyar vagyok - húzta ki magát a lány büszkén miközben a kezdeti félénksége eltűnt.
 - Állítólag ott vannak a legszebb lányok - vigyorodtam el - és én kifogtam közülük is az egyik legszebbet.
 - Bolond vagy - nyomott puszit az arcomra Lexy, amitől én teljesen elolvadtam.
 - Elmesélnétek, hogy hogyan jöttetek össze? - zavart be a képbe a bátyám.
 - Lex szülei ott dolgoznak a San Siroban és egyik délután ő vigyázott az öccseire. Épp edzést tartott nekik, mikor megzavartuk - vigyorodtam el felidézve az emlékeket. 
 - Hányan vagytok testvérek? - szakított félbe Manu.
 - Négyen. Van egy nővérem aki már nem lakik velünk és két öcsém, akik a labda szerelmesei - mosolyodott el. 
 - Gondolom akkor téged is érdekel a foci?
 - Szeretem nézni - vonta meg a vállát a kérdezett.
 - Na, ne szerénykedj - húztam magamhoz. - Többet tudsz a futballról, mint néhány csapattársam.
Végre kihozták az ételt, így abba maradt a kérdezősködés. Legalábbis amíg ettünk. Amint letettük az evőeszközt és elvitték a tányérjainkat, Manuel újra belendült. 
 - Miért vagy az öcsémmel? - szegezte a lánynak a kérdést.
 - Állj le! - mordultam rá, de Lexy megsimította a karomat.
 - Nyugi - mosolygott rám. - A bátyád csak azt szeretné tudni, hogy a pénzed vagy a hírneved miatt vagyok-e veled - mondta, majd visszafordult a kérdező felé. - Soha nem érdekelt, hogy valakinek mennyi pénze van. Nem így neveltek. Nálunk a szeretet és a család volt mindig az első. A hírnév meg - húzta el a száját - sose csábított. Utálom azt a felfordulást ami most körülöttünk van. Ha tehetném, elbújnék vagy láthatatlanná válnék mikor meglátom a firkászokat. Ide is csak azért jöttem el, mert Stephannak fontos volt, hogy találkozzon veled. Tök nyugis, átlagos életem volt, amíg nem botlottam az öcsédbe, de hogy megválaszoljam a feltett kérdésedet, azért vagyok vele, mert szeretem - nézett rám őszinte tekintettel amitől azonnal melegem lett.
 - Én is szeretlek - húztam magamhoz és finoman megcsókoltam. Nem érdekelt a bátyám, nem érdekelt a többi vendég sőt még az utcán képeket kattingató újságírók sem. Csak az volt a fontos, hogy az akit a karjaim közt tartok viszonozza az érzéseimet. 
 - Khm - zavart meg minket a testvérem vigyorogva. - Azt hiszem kiállta a próbát. Kezdhetjük előröl? - nézett a barátnőmre. - Szia Manuel vagyok, a pasid tesója, de hívj csak Manunak - nyújtotta a kezét.
 - Én pedig Alexa vagyok az öcséd csaja - nevette el magát a lány - de hívj nyugodtan Lexynek. Örülök, hogy megismerhettelek.
 - Részemről a szerencse. Tesó - csapott vállba - irtó mázlista vagy.
 - Tudom - vigyorogtam most már én is fesztelenül és még közelebb húztam magamhoz a szerelmemet. Boldog voltam, hogy a bátyám is elfogadta a választásomat és reméltem, hogy a jövőben is támogatni fog, bármit is tervezek a lánnyal. 



11 megjegyzés:

  1. Szia.
    Hu nem tudok mit mondani.
    imadom az irasod azt amit irsz. De ez egy kicsit rovid is lett meg kicsit olyan snassz. De jo volt meg minden csak olyan egyszeru.
    De ezek mellett is varom a kovetkezot.remelem hamar erkezik.
    puszi eszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Eszti!
      Köszi, hogy írtál. :)
      Sajnálom, hogy rövid lett, de ahogy te is látod, most nem ment úgy az írás. Vannak olyan napok, mikor én sem vagyok toppon. :D
      Viszont megígérem, hogy a kövinek majd hosszabbat hozok kárpótlásként. :D
      Puszi és jó nyarat neked. <3

      Törlés
  2. aww de cukik egyem meg őket :D, hogy fogom kibírni a következő fejezetig, főleg, hogy itthon unom halálra magam? Alig várom a következő fejezetet, főleg ha feljönnek majd köztük a múltkor Loval tárgyalt témák :)) :D
    wááá.
    csak olyan rövidnek tűnt :( remélem a következő szinte már dupla ilyen hosszú lesz :P
    Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Te meg az unatkozás? Na ne nevettess! Te akkor sem tudnál unatkozni, ha pisztollyal kényszerítenének rá. :D
      Puszi <3 <3 <3

      Törlés
  3. Szia :D
    Lesz ma rész? :)

    VálaszTörlés
  4. Szia :)
    1 hete találtam rá a blogodra és nagyon tetszik :D
    Lexy és Stephan annyira cukik *-*
    Már várom mikor fekszik le Lexy Stephan-nal :D

    VálaszTörlés
  5. Remèlem mosf egy extra hosszú részt hozol ma. Nagyon várom már!
    Puszi

    VálaszTörlés
  6. Légyszi hozz ma rèszt, ha nem ma akkor holnap tedd fel.

    VálaszTörlés