2016. szeptember 2., péntek

111. fejezet

Lexy

  Tétován bolyongtam a folyosókon miközben a fülemben J-AX legújabb száma az Intro szólt. Annyira belemerültem a kopasz énekes hallgatásába, hogy nem vettem észre egy, az öltözőből kilépő alakot és teljes gőzzel neki rongyoltam, de azzal az erővel, mint egy gumilabda le is pattantam róla. Azt, hogy nem estem hanyatt, a fiú gyors reflexeinek köszönhettem, mert abban a pillanatban felém nyúlt és a kezeimnél megtartott.
 - Bocsi - nyögtem ki nagy nehezen, miután az ijedtséget legyűrve végre levegőt juttattam a tüdőmbe. - Elbambultam.
 - Semmi gond - mosolyodott el a srác, aki már az első pillanattól fogva szimpi volt. - Nem mindig vetődnek ilyen csinos lányok a lábam elé - bókolt, amitől elpirultam. - Te is új vagy?
 - Ahogy vesszük - vontam meg a vállamat, de nem tudtam befejezni a mondatomat, mert az ismeretlen mögött megjelent egy nagyon is ismerős alak.
 - Lexy! - ölelt át szorosan Monty. - Hol a fenében voltál mostanában? Nélküled nem ugyanazok a meccsek - biggyesztette le a száját amit én halvány mosollyal fogadtam.
 - Ne haragudj, de nem sok kedvem volt itt lenni - vallottam be az igazat.
 - Megértem - szomorodott el a kapitány. - Jól érzi ott magát? - utalt Stephanra.
 - Eddig igen, bár keveset beszéltünk - sóhajtottam fel. - Tudod, most kell bizonyítania, hogy ne csak a kispad jusson neki.
Ricky megértően bólintott, majd szeme megakadt a mellettem álló fiún.
 - Ismeritek már egymást?
 - Nem - válaszoltuk egyszerre.
 - Ó, akkor az én kötelességem, hogy változtassak ezen. Lexy ő itt Gianluigi Donnarumma az új kapusunk, Gigio ő pedig Lexy, a Fáraó barátnője.
 - Ciao - intettünk egymásnak.
 - Szerintem ti egyidősek vagytok - morfondírozott hangosan Monty.
 - Az kizárt - pislogtam elhűlve a nálam majd egy fejjel magasabb srácra, akinek az arcát szakáll keretezte. - Mennyi idős vagy?
 - Tizenhét - jött a válasz, mire eltátottam a számat.
 - Ne már! - hitetlenkedtem. - Én is, de ne sértődj meg, téged többnek néztelek.
 - A szakáll teszi - simított végig az arcán megjátszott nagyképűséggel, amitől kitört belőlem a nevetés.
 - Mi ez a jókedv? - szállingóztak ki a többiek is lassan az öltözőből és ahogy megláttak, mindenki örömmel fogadott. Hatalmas kő esett le a szívemről. Hiányoztak, még ha nem is vallottam be magamnak. Végül Mattia is megjelent mellettünk és halvány mosollyal az arcán köszönt oda nekem. Zavartan kaptam el róla a tekintetem miután biccentettem egyet felé. Ha más nem is, de az új kapus észre vette a feszültséget kettőnk közt, mert szemöldökét kérdőn felfelé húzta. Egy váll vonással jeleztem, hogy semmiség az egész.
Mivel vége volt az edzésnek, elkísértem a fiúkat a parkolóba, az autójukhoz ahol mindenki megígértette velem, hogy ezentúl sűrűbben jövök el hozzájuk. Nevetve mondtam igent a felkérésnek. A végére már csak Kaká és az új fiú maradtak velem.
 - Isa és Luca is szeretne már látni - ölelt magához búcsúzóul a brazil középpályás.
 - Mond meg nekik, hogy nemsokára meglátogatom őket - ígértem, majd bőszen integettem mikor végre kitolatott az autójával és elhajtott.
 - Merre mész? - szólalt meg Donnarumma mellettem, amitől megugrottam, mert teljesen elfelejtkeztem a jelenlétéről.
 - Ó, hogy bassza meg egy taliga majom! - tettem a hevesen dobogó szívemre a kezem.
 - Bocsi - vigyorodott el a srác. - Mit mondtál?
 Néhány pillanatig értetlenül néztem rá, majd leesett, hogy magyarul káromkodtam el magam. Gyorsan lefordítottam neki a mondatot, mire úgy el kezdett nevetni, hogy a könnyei is kicsordultak. Szemeimet forgatva hagytam magam mögött, de nem engedte magát lerázni.
 - Ne haragudj - nézett rám hatalmas boci szemekkel -, de még soha nem találkoztam ilyen szórakoztató csajjal, mint te.
 - Kösz - húztam el a számat, de már alig tudtam leplezni a vigyorom.
 - Valami rosszat mondtam? - nézett rám aggódva a fiú, belőlem meg kibújt a kisördög.
 - Figyelj, ha barátkozni akarsz, nem ártana, ha tudnád, hogy a szórakoztató, nem ugyanaz, mint a szép, csodálatos, okos, gyönyörű és szexi - soroltam az ujjaimon a jelzőket majd mikor felnéztem a kővé vált kapusra, kitört belőlem a röhögés.
 - Te most szívatsz engem?
 - Naná, láttad volna a fejedet - szorítottam a hasamra a kezemet és úgy nevettem tovább.
A fiú megcsóválta a fejét, de az ő arcán is hatalmas vigyor terült szét.
 - Szóval te vagy Shaarawy barátnője? - nézett végig rajtam, mintha először látna.
 - Ja - válaszoltam flegmán.
 - Bocsi, hogy ezt mondom, de teljesen másképp képzeltelek el.
 - Hogyan? - fordultam felé kérdőn, mert tényleg érdekelt.
 - Hááát........ - töprengett hangosan. - Először is, azt hittem valami hisztis, kikent-kifent pláza cica vagy - kezdte, amitől a szemeim kezdtek a csigáéra hasonlítani. - Másodszor idősebbnek gondoltalak. Nem hittem volna, hogy a Fáraó leáll egy ilyen kis csitrivel...
 - Te most szórakozol velem? - pislogtam rá elképedve.
 - Naná, láttad volna a fejedet - ismételte meg a szavaimat, majd éktelen röhögésbe kezdett.
 - Hogy te mekkora egy dög vagy - nevettem el magam én is, majd nem túl felnőttesen kinyújtottam rá a nyelvem.
 - Te meg tök aranyos csaj - karolta át a vállamat és nyomot puszit a fejemre a hatalmas termetű srác. - Örülök, hogy megismertelek.
 - Én is - néztem fel rá picsásan és megrebegtettem a pilláimat amitől újra nevetésben törtünk ki.
 - Ne bassz fel, hogy itt laksz - mutatott a házunkra Donnarumma, mikor lefékeztem a kapunk előtt.
 - Akkor nem mondom, csak bemegyek - vontam meg a vállam. - Miért?
 - Ez vicces - szélesedett ki a vigyor az arcán - mert én meg ott - mutatott a mellettünk lévő házra.
 - Most hülyítesz, igaz? - néztem rá elképedve.
 - Nem, nem - rázta meg a fejét. - Múlt héten cuccoltunk be.
Valahol az emlékeim mélyén felrémlett, hogy az öcséim említették miszerint a régóta üresen álló házba valakik beköltöztek, de annyira lekötött a saját kis világom, hogy nem vettem róla tudomást.
 - Akkor isten hozott szomszéd! Érezd jól magad itt minálunk - eresztettem meg felé egy kedves mosolyt.
 - Köszi. Most, hogy már tudom ki a szomszédom, tuti úgy lesz.
Elköszöntünk egymástól, én pedig az ajtót becsukva felsiettem a szobámba. Ledobtam a táskámat az asztalom mellé majd lehunyt szemekkel végig dőltem az ágyamon. Magamban végigpörgettem a mai nap történéseit. Önkéntelen mosolyra húzódott a szám ahogy eszembe jutott az új ismerősöm. Napok, sőt talán hetek óta újra jól éreztem magam a bőrömben.

7 megjegyzés:

  1. Imádom Donnarummát 😂 annyira éreztem, hogy mellettün fognak lakni, hogy ha nem így lett volna, akkor holnap bugyiba mentem volna piacra... Na aztán édes, drága, egyetlen Lolám :) Mi volt az? MI VOLT AZ A ZAVART PILLANTÁS HEEEE??? HOGY MERT LEXY FÉLRE NÉZNI? HÁ' LEÜTÖM ÚGY, HOGY OTTMARAD!! Ha most tényleg mérges lennék, akkor kb magamhoz se szólnék :D így csak hozzád nem fogok 😂 pussz és várom a kövit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. �� ❤ már ez a komment aranyat ért, ezek után nekem szavam nem lehet :))

      Törlés
    2. Nem méltatsz többre? Ennyi? Jó, öri-hari :C

      Törlés
    3. Köszi RenatEa ^^ Legalább te egyet értesz velem :D

      Törlés
    4. :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

      Törlés
  2. Szia Dolores!

    Azt a felfújtatott - agyonpattogtatott gumilabdás mindenségit!
    Ez a fejezet is csúcsfrenetikus volt mint a többi!

    Ehej, de jó volt olvasni ahogyan a többiek örültek Lexynek :)
    De, az a szomorúság Lexy körül..., na majd csak rendeződnek a dolgok lassan, de biztosan...
    Ehej..Mattia és a kocsányon lógó szemei....lesz itt még buli Báró helyett esti sírató...

    Óhó..és a Gigi őhőőőő....új barát, aki kicsit ~helyettesíti a lökött Lolot...~ jójó nem azt mondom, hogy a helyébe lép..csak mos Ő van ott...
    Na és lesz itt még helye hújja vigalom....újságok által lehozott lakodalom....:)
    Az az ölelkezés..hülyéskedés Gigi és Lexy között..,ha más is látja így Őket..akár le is adhat egy drótot a pióócáknak...
    Nem is beszélve arról, hogy Mattia és Gigi között is lehet ebből feszültség....ami ugye a munka-ami az életük is- nem igazán jó...
    Na meg lelki okokból sem..itt Lexy is újra lelkiagybajt kaphat...
    Arról nem is beszélve, hogy Fáraohóz mennyi hír jut el...ami ementális sajtméretű lyukat üt a szívébe.....na és gombócot ültet az agyába...., hogy igen bizik, Ő Lexybe..DE a DE ott lesz....
    és sajnos kikormolni sem lehet onnan..
    Na megint megszőttem a magam elméleteit...meglátjuk mennyi minden ...lesz igaz, illetve hamis....-most olyan mintha, fekete-fehér, igen - nemet játszanék - ~egyelőre magammal és várnám a válaszokat..a részek által ~ :)

    Lexy...Veszüttül imádtam a hozzászólásodat...:) A hasnyál mirígyem azt üzeni: Nyekk :)--kikészült a kommented által :)

    Dolores, csodás rész volt, mint mindig!
    Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!

    További szép délutánt valamint csodás hétvégét!
    Hatalmas ölelés :)
    Szia

    VálaszTörlés