2018. március 4., vasárnap

122. fejezet

Lexy

 Csüggedten dőltem hátra a kanapén.
 - Szóval összefoglalva egy nap alatt megcsaltak és majdnem megöltek - erőltettem mosolyt az arcomra, de a barátaim reakciójából rájöttem, hogy nem sikerült.
 - Hogy ez mekkora köcsög! - fújtatott mérgesen Roni. Ő és a többiek percek óta hallgatták a mondandómat.
 - Ja - hagytam rá rezignáltan. - Végül is mit vártam? - vontam meg a vállamat. - Se szép, se híres nem vagyok. Majd pont mellettem fog megmaradni...
 - Nem, híres az tényleg nem vagy, de hülye az igen - jelentette ki Zsolti.
 - Hey!
 - Mond azt, hogy nincs igazam! - szegezte rám morcosan a tekintetét.
 - Nincs igazad, mert én...
 - Ja, mert a kis pincér csaj biztos nagyon híres - fojtotta belém a szót.
 - Most már tuti, de csak néhány percig - somolyodott el Réka, amivel nekem is mosolyt csalt az arcomra.
 - Jó, ő tényleg nem, de így legalább már nem kell mindig attól rettegnem, hogy jön egy szebb és jobb, aki lenyúlja tőlem - hajtottam hátra a fejem és megpróbáltam mindenféle alakzatokat keresni a mennyezeten csakhogy eltereljem a figyelmemet a mellkasomból kisugárzó fájdalomról. Úgy tettem, mintha kevésbé fájna a tudat, hogy megcsaltak, pedig belül majd elemésztett a kín.
 - Előttünk nem kell erősnek mutatnod magad - hallottam meg Réka hangját. - Csak rád nézünk és tudjuk, hogy mennyire ki vagy bukva, de van egy jó ötletem - állt fel hirtelen majd eltűnt a konyhában, hogy néhány pillanattal később egy üveg Jack bácsival és néhány pohárral jöjjön vissza. - Legjobb bánatűző - vigyorgott ránk.
 - Ez komoly? - pislogtunk rá hitetlenkedve. - Csak úgy hipp-hopp elővarázsolsz egy üveg piát az ingujjadból?
 - Arakék hagyták itt a múltkor - vonta meg a vállát még mindig jó kedvűen. - Úgy volt, hogy a legközelebbi bulin majd megisszuk, de szerintem most sokkal nagyobb szükségünk van rá.
 - Veszek helyette másikat - közöltem miután a kezembe nyomta az egyik poharat és kicsit sem fukarkodott a töltésénél.
 - Menj már! Ha megtudják, hogy mire fogyott el, csak annyit mondanának, hogy "egészségedre" - kacsintott rám.
Beleszagoltam a borostyán színű folyadékba, majd lehunytam a szememet és jó nagyokat kortyolva kiürítettem a poharamat.


Őrült fejfájásra és egy telefon monoton zenélésére ébredtem.
 - Mi a ? - próbáltam észhez térni, de nehezen ment. Szemeimet óvatosan kinyitva körbe pásztáztam a szobában. Réka, Zsolti és Roni még az igazak álmát aludták, így kénytelen voltam megkeresni a zaj forrását. Az egyik párna alól halásztam elő és mikor a kijelzőre néztem, mosolyra húzódott a szám.
 - Ciao! - krákogtam bele az éterbe, mert a szám olyan száraz volt, hogy majdnem gyapotot köptem.
 - Hallom jól telt az este!
 - Csssh! - csitítottam a zaklatómat, mert majd szét robbant a fejem a hangjától.
 - Ja kérem, minek iszik aki nem bírja?
 - Honnan tudod, hogy mi bajom? Lehet hogy megfáztam - nyögtem fel miközben a konyhába botorkáltam, hogy beindítsam a kávégépet.
 - Megfáztál mi? - röhögött egyre jobban. - Betegen tuti nem hívogattál volna minket a pajzán gondolataiddal...
 - Mi vaaaan? - sivítottam fel rémülten. - Kit hívogattam? Ugye te most csak viccelsz? Gigio! Mond, hogy csak kitaláltad az egészet, hogy megszopass! - álltam villámsújtottan a konyha közepén.
 - Akkor hazudnék.
 - A rohadt életbe - támaszkodtam elkeseredetten a pultnak. - Most már ne kímélj, mond, mit csináltam még?
 - Hááát... Nekem elmondtad, hogy imádsz és örülsz, hogy egy ilyen jó seggű fiú a barátod - röhögött fel miközben én legszívesebben a föld alá süllyedtem volna szégyenemben. Soha többet nem iszom - fogadkoztam. - Mattiának pedig megígérted, hogy elmész vele randizni...
 - Miiii? Na nem! Ezt nem veszem be - kapkodtam idegesen a levegőt.
 - Pedig de - mondta kapus barátom és a hangján hallottam, hogy fülig ér a szája. - Még azt is kikötötted, hogy ..
 - Jó, én ezt nem hallgatom tovább! - vágtam a szavába. - Kicsit többet ittam a kelleténél, így nem tudtam mit csinálok - hebegtem össze-vissza. - Szóval ha volt is ilyen, akkor bocsi - hadartam el hirtelen. - Most ha megbocsátasz, mennem kell - nyomtam ki a telefont. Homlokomat a konyhaszekrényhez nyomtam, majd ütemesen fejelgetni kezdtem a hűsítő fát.
 - Jól vagy? - állt meg mellettem Réka ásítva, begyógyult szemekkel.
 - Nem - ráztam meg a fejemet. - Azt hiszem most fogok egy ásót és elásom magam a gecibe!
 - Uhh - huppant le az egyik székbe. - Mi történt?
 - Te se emlékszel semmire? - borultam le mellé a konyhaasztalra. - Állítólag óriási baromságokat csináltam..
 - Pl?
 - Felhívtam Gigiót és közöltem vele, hogy jó segge van.
 - Ez nem is akkora gáz - vigyorodott el a legjobb barátnőm. - Tényleg szép kerek feneke van.
 - Ja, de van még más is - legyintettem.
 - Ne kímélj!
 - Mattia randira hívott én pedig elfogadtam - nyögtem fel fájdalmasan.
 - Juhéj! Kutyaharapást szőrével! - boxolt levegőbe Réka.
 - Most mi van? - értetlenkedtem. - Te ennek örülsz?
 - Hogy a viharba ne!
 - De miért?
 - Mert éppen most csalt meg a barátod, mire az ő barátja, aki a tied is, randizni hív. Ez tök jó! Megmutathatod Stephannak, hogy leszarod a fejét - magyarázta hevesen gesztikulálva.
 - Te nem vagy komplett - pislogtam tágra nyílt szemekkel a lányra. 
 - Nem újdonság - vonta meg nemtörődöm módon a vállát. - De komolyra fordítva a szót, el mész vele?
 - Nem..tudom - morogtam halkan. - Nem lenne helyes.
 - Stephan miatt?
 - Szerinted?
 - Lex, ő csalt meg téged és nem fordítva. Neki kellene elbujdosnia és nem neked kell zárdába vonulnod - magyarázott Réka. 
A kávégép jelzése mentett meg a válaszadástól. Percekig pakolásztam a csészéket, a kanalakat majd cukrot kerestem, sőt a tejet is elővettem csakhogy rendet tegyek a fejemben, de hiába. Akkora volt a káosz, hogy egy egész erre szakosodott brigád se tudott volna mit kezdeni velem. 
Mire újra az asztalhoz ültem, a többiek is felébredtek. Megnyugtató reggeli zsibongás töltötte be a teret. Halvány mosollyal az arcomon figyeltem a barátaimat, akik szintén nehezen tértek magukhoz a tegnapi buli után. Összefacsarodott a szívem mikor gondolataimmal eljutottam odáig, hogy holnap megint el kell válnom tőlük, de addig is..
 - Bassszus! - csaptam a homlokomra. - Majdnem elfelejtettem - ugrottam fel és szaladtam ki a konyhából. Szemeimmel a kézitáskámat kerestem és mikor végre megtaláltam, boldogan nyitottam ki és vettem kezembe a meglepetésemet. Vigyorogva sétáltam vissza a többiekhez, akik kérdőn néztek rám.
 - Na ki a protekciós? - lobogtattam meg a jegyeket amik a ma esti meccsre szóltak. 
Mindenki örömmel vette a meghívást. Megreggeliztünk, majd az egész napot végig nevettük, mert érezték, hogy erre van szükségem. Pont ezért voltak ők a barátaim, hiszen a legnagyobb szarban sem hagytak magamra és minden tőlük telhetőt megtettek, hogy eltereljék a gondolataimat az árulásról, amit Stephan követett el ellenem. Ez sajnos nem sikerült száz százalékosan, de nem panaszkodtam, mert ki akartam élvezni minden percet amit még velük tölthettem. 


 - Ne basszál fel! - toporgott mögöttem Roni  a meccs után, döbbenten. 
 - Most mi bajod? - értetlenkedett Zsolti.
 - Semmi, csak olyan hihetetlen, hogy itt állok az öltözők előtt - nézelődött megilletődve a szőke lány.
 - Megcsípjelek? - vigyorodtam el gonoszul.
 - Távozz tőlem Sátán! - emelte védekezőn maga elé a kezeit a lány. - Még csak az kéne.
Szócsatánknak az ajtó nyílása vetett véget.
 - Oh, buona sera! - vigyorodott el Kaka mikor meglátott minket. - Na nézzenek oda, kiket nem fújt ide a szél?
 - Ha most a szemétre gondoltál, akkor gyorsan kérjél bocsánatot - álltam elé mosolyogva.
 - Ééén? Soha! - ölelt magához egy pillanatra, majd kissé távolabb tolt és fürkészni kezdte az arcomat. - Jobban vagy?
 - Fogjuk rá - szorult el a torkom a kérdéstől. - Majd elmúlik.
 - Oké - bólintott komolyan. - De ugye tudod, hogy bármi történik is, hozzám jöhetsz?
 - Hey, Cicus! - hallottam meg egy nagyon is ismerős hangot aminek a hatására felnyögtem és a brazil vállába fúrtam az arcomat. - Itt a jó seggű barátod!
 - Mond neki, hogy tűnjön el! - könyörögtem Kakának, aki csak értetlenül pislogott ránk.
 - Mizu Lexy, kialudtad magadból a telefonbetyárt? - rántott csontropogtató ölelésbe a hústorony.
 - Muszáj ekkora tahónak lenned? - forgattam meg a szemeimet látványosan.
 - Hé! - játszotta a sértődöttet. - Csak nem azt akarod mondani, hogy hazudtál és nem is tetszik a fenekem? - görbítette le a száját, míg szemeivel kivert kutyaként pislogott rám. 
 - Idióta! - nevettem el magam mire ő is felröhögött.
 - De azért szeretsz? - pillogtatta rám a szempilláit.
 - Nem vagy te egy kicsit túl sokat Lorenzóval mostanában? - szúrtam oda neki.
 - Lorenzo? Hol? - hallottam meg Réka hangját a hátam mögül.
 - Istenem - sóhajtottam fel magadóan.
 - Mit szeretnél? - húzta ki magát a kapus hülyéskedve.
 - Egy csepp nyugalmat, egy Impalát, egy lenullázhatatlan bankszámlát, egy hatalmas doboz Mercit és egy hűsé.. - haraptam el a felsorolás végét. 
Tekintetemet a földre szegeztem, mert nem akartam látni a szánakozást az arcukon. 
Ezek után szótlanul vártuk míg mindenki elkészült és elindultunk a csapatbuszhoz. Könnyes búcsút vettem a barátaimtól, akik megígértették velem, hogy azonnal telefonálok amint hazaértem.

A repülőn beültem az egyik ablak mellé és gondolataimba merülve bámultam kifelé. Észre sem vettem mikor elhagytuk a kifutópályát csak a felhők látványa ébresztett fel a merengésből, na meg egy hang ami a mellettem lévő székből szólalt meg és amitől furcsa borzongás futott végig a gerincemen.
 - Szóval, mikor és hol ejtjük meg a randit, amit ígértél? 


6 megjegyzés:

  1. Szia Dolores!
    -Lexynek komolyan elképesztő barátai vannak, amely minden egyes alkalommal bebizonyosodik.
    -Hát, Jack mindig megteszi a kellő hatást.. :D Nem lettem volna a helyedbe Lexy de végig vigyorogtam ahogy felszinre került kinek mit mondtál :D.
    - Kiváncsi vagyok el mész e a 'randira' és hogy hogyan is tovább.

    Dolores nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    További szép estét valamint előre is szêp hetet Kívánok Neked!

    VálaszTörlés
  2. Szia Tina!
    Nagyon örülök, hogy itt vagy még velem és olvasol. Én köszönöm a véleményedet és a kitartásodat is!
    Legyen szép heted neked is!
    Szeretettel: Dolores <3

    VálaszTörlés
  3. Hű, megleptél a résszel, de jó értelemben, alig vártam már! Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből, várom a folytatást! :)
    Petra (Azóta már számtalan nevem volt :D)

    VálaszTörlés
  4. Szia!!! De jó, hogy van új rész!!! Nagyon várom már a következőt, és remélem hamarabb fogod hozni! Puszi: Andrea :).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Andi!
      Örülök, hogy itt vagy.
      Igyekszem a részekkel. :D
      Millió puszi és hatalmas ölelés.

      Törlés