2015. január 8., csütörtök

73.fejezet

Lorenzo

   Hitetlenkedve néztem az előttem állóra. Fogalmam sem volt róla, hogy kerültem elé.
 - Mit keresel te itt? - kérdeztem meglepően magas hangon.
 - Én is örülök, hogy látlak Innamorato (Édesem) - vigyorgott rám gúnyosan miközben elpöckölte az ujjai közül a csikket és ellökte magát a faltól.
 - Azt kérdeztem minek jöttél ide? - találtam végre a hangomra és bátran a szemeibe néztem.
 - Talán, hogy jelezzem, hogy visszajöttem - vonta meg nem törődöm módon a vállát majd átnézett a túloldalra ahol Ádám és Lexy árgus szemekkel figyelte minden mozdulatunkat. - Ja meg hogy tudassam mindenkivel, hogy te az enyém vagy - rántott magához hirtelen. Időm sem volt tiltakozni és ajkait máris durván az enyémekre szorította. Ledermedve éreztem meg kutakodó nyelvét, de ahogy megéreztem a cigaretta keserű ízét, azonnal észhez tértem.
 - Mégis mi a fenét képzelsz magadról? - ordítottam a képébe. Fél szemmel láttam, hogy Lexy alig tudja visszatartani a barátomat, aki a hanglejtéséből ítélve nem túl szép szavakkal illette az ázsiai fiút a saját anyanyelvét használva. - Semmi jogod sincs kijelenteni, hogy a tiéd vagyok, ami amúgy is egy óriási hazugság lenne. Megdugtál és itt hagytál, mint egy útszéli ribancot - vetettem rá egy undorodó pillantást.
 - Imádom, hogy olyan kis heves vagy - simított végig az arcomon, de elkaptam a fejemet, hogy lerázzam az érintését magamról.
 - Tűnj el Hiroto! Hagyj engem békén! - indultam volna vissza a barátaimhoz, de megragadta a csuklómat és maga felé fordított.
 - Nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen! Nem akarok leszállni rólad -vigyorgott rám vészjóslóan. - Nyugodtan megmondhatod a kis barátodnak, hogy megérkezett a konkurencia - nevetett fel majd jobb keze középső ujját benyálazta és a számhoz nyomta. - Ciao Bello Lorenzo - mosolyodott el gonoszul majd kezeit a zsebébe süllyesztette és lezser tartással elsétált.
Mintha egy rémálomból ébrednék, úgy botorkáltam vissza a barátaimhoz.
 - Mi illetve ki a fene volt ez? - ugrott elém Ádám, míg Lexy aggódva fürkészte az arcomat.
 - Jól vagy? - kérdezte halkan.
 - Nem... vagyis nem tudom - ráztam meg a fejemet. - Most per pillanat úgy érzem magam, mint akit fejbe kólintottak egy bunkósbottal.
 - Elárulnátok végre, hogy ki a faszom volt ez a seggfej? És miért smárolta le az ÉN barátomat? - lengette meg a kezét előttünk Ádi.
  Megütközve néztem rá, hiszen amit mondott és ahogy mondta az nem illett hozzá. Úgy tűnt, hogy ez a kis affér kihozta őt a sodrából. Egy pillanatig bámultam az arcát és nem tudtam eldönteni, hogy mennyit mondjak el az egészből. Végül erőt vettem magamon és belekezdtem.
 - Ő volt Hiroto - ejtettem ki undorodva a nevét. - Ő... - nem tudtam, hogy mit mondjak róla, így segélykérőn néztem a barátnőmre.
 - Hiro egy köcsög - összegezte egyszerűen a tényeket Lexy. - Kihasználta Lolot majd lelépett.
 - Akkor te meg ő...? - kérdezte fájdalmas arccal Ádám. - Mármint ti...szóval jártatok? Ő az exed?
  Keserű nevetés hagyta el a számat.
 - Nem - biggyesztettem le az ajkaimat. - Hiroto csak megdugott majd közölte, hogy elutazik Japánba - fátyolosodott el a tekintetem vissza emlékezve, de aztán megembereltem magam és felemeltem a fejemet, hogy az előttem álló fiú szemeibe nézhessek. - Soha nem aláztak még meg annyira, de túl tettem rajta magam.
 Figyeltem Ádám érzéseit, amiket könnyedén letudtam olvasni az arcáról. Szörnyülködés, undor, harag ezek voltak a legrosszabbak. Elszégyelltem magam és lelkiekben már készültem rá, hogy most ő is itt fog hagyni, de teljesen megdöbbentem, mikor hirtelen magához húzott és a fülembe suttogott.
 - Ha ezt tudom, biztosan nem engedtem volna, hogy vigyorogva távozzon. Aki téged bánt, velem húz ujjat! - nyomott egy apró csókot az ajkaimra, ami feledtette velem a cigarettától kesernyés ízt, mert ennél édesebb dologban még nem volt részem.
  Lesokkolt arckifejezésemet látva Lexy elnevette magát.
 - Olyan kis husik vagytok - csicseregte miközben kezeit pirosló arcához szorította. Elnevettük magunkat a reakciója láttán.
  Elindultunk végre hazafelé. Ádám a kezemért nyúlt és összefűzte az ujjainkat, amit én vörösödve és heves szívveréssel vettem tudomásul.
 - Nem semmi páros vagytok ti - csóválta meg nevetve a fejét néhány méter megtétele után. - Az egyik kikezd az iskola rémével, a másikért meg meg kell küzdenem a hétfejű exével...
 - Na, ő nem az exem! Nem is kezdtem ki vele! - kiáltottunk fel szinte egyszerre Lexyvel, hogy aztán egymásra nézve éktelen röhögésben törjünk ki.
  Ádi vigyorogva figyelte, ahogy a könnyeinket törölgettük jókedvünkben. Örültem neki, hogy a történtek ellenére is velem maradt. Hiroto árulása után nem hittem volna, hogy bárkiben is bízni fogok, de úgy éreztem, hogy ez a fiú itt mellettem megérdemli, hogy adjak neki egy esélyt.
  Az utunk rövidnek tűnt, főleg miután elbúcsúztunk a raszta lánytól és az én otthonomig meg sem álltunk. Szinte észre sem vettem és már a kapunk előtt ácsorogtunk.
 - Megérkeztünk - sóhajtottam bánatosan.
 - Egy utcával feljebb lakunk - mosolygott rám csibészesen a srác. - Ha nem gond, reggel érted jövök.
 - Nem, persze hogy nem - vágtam rá talán túl hirtelen , de aztán bennem rekedt a szó mikor belenéztem Ádám elsötétült szemeibe. A pillanat tört része alatt találtam magam a kerítésünkre szorítva, Ádi ajkaival a számon. Jóleső nyögéssel engedtem utat kutakodó nyelvének. Percekig kényeztettük egymást, majd zihálva, mosollyal az arcunkon néztünk egymás szemébe.
 - Mennem kell - sóhajtott fel mire elszomorodtam. - Viszont reggel itt foglak várni - simított végig az arcomon kedvesen majd egy aprócska csók után magamra hagyott.
 Fejemet a kerítésnek döntöttem és felnéztem a felhőkre. Boldog voltam és úgy éreztem, ezt senki nem veheti el tőlem, de tévedtem. Ahogy beléptem a házba, összefutottam a bátyámmal, aki undorodva nézett rám.
 - Neked már a saját otthonod se szent - köpött mellém a padlóra. - Bár, ha belegondolok, így legalább lesz okom megvigasztalni a barátnődet - nevetett fel őrült módjára, amitől még a hideg is kirázott.

6 megjegyzés:

  1. Előre is bocsánat a kifejezésért, de...: "EZ MI A FASZ VOLT??" XD *kiakadt*

    VálaszTörlés
  2. Édesem valaminek a kezdete. :DDDDD

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    Nem vagyok egy ''hűűű de nagy'' focirajongó de ez a történet megfogott:D
    Várom a folytatást :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Orsolya!
      Nagyon szépen köszönöm. Örülök neki, hogy tetszik. :D
      Puszi: Dolores

      Törlés