2015. december 4., péntek

97.fejezet

Lexy

  Nyugtalanul pislogtam az előttem állókra. Stephant elnézve, még nem jutott el a tudatáig, hogy a haverjával cseppet sem kedveljük egymást. Hogy oldjam a feszültséget és ne szomorítsam el a barátomat, egy grimasszá váló mosolyt erőltettem az arcomra.
 - Ciao! - nyújtottam ki a kezemet felé. - Azt hiszem fent már találkoztunk - utaltam a Vip szobára.
 A rapper elhúzta a száját a gesztusom láttán, de úgy látszik neki is fontos volt Stephan véleménye, mert kezet rázott velem. Ezzel a jó ponttal ellensúlyozta a rengeteg rosszat és örültem, hogy felfogta a barátja nem örülne a mi kis szócsatánknak. 
Lorenzo kérdő tekintettel nézett rám, de csak egy apró fej mozdulattal adtam tudtára, hogy később megbeszéljük.
 - Szóval ő a te híres neves barátnőd? - nézett végig rajtam szinte undorodva Emis. 
 - Igen - szorított magához Stephan és egy puszit nyomott a hajamba. - Ő az a lány, aki újra megtanított szeretni - mélyedt el a tekintete az enyémben, amitől zavarba jöttem és elpirultam.
 - Milyen aranyos - ütötte meg a szarkasztikus mondat a fülemet, mire az előttem állóra kaptam a szemem. - Minden tiszta cukormáz és rózsaszín köd.
 - Ne irigykedj! - vágta vállba a focista a rappert nevetve. - Majd egyszer neked is eljön az a...
 - Ugyan már - szakította félbe Emis - én soha nem fogom hagyni, hogy valaki így elkapja a tökeimet és papucsot húzzon rám - lövellt haragos szikrákat a szeme.
Kijelentését kínos csend fogadta, amitől néhány percig csak szótlanul álltunk egymással szemben. Helyzetünket az öltözőből kiáramló focista invázió oldotta fel.
 - Láttad mekkora gólt rúgtam Lex? - kapott fel és pörgetett meg a levegőben Kaka, hogy aztán egy hatalmas puszit nyomjon az arcomra. 
 - Igen - viszonoztam nevetve az ölelését. - Gyönyörű volt ahogy kiszedted a pókhálót a jobb felsőből.
Kijelentésemet hangos röhögéssel fogadták a csapat tagjai.
 - Ezért imádunk kislány - csípte meg az arcomat Mexes. - Mindig van valami jó kis focis beszólásod.
 - Csak ezért? - rezegtettem meg a pilláimat feléjük miközben az arcomra széles mosoly ült és teljesen el is felejtkeztem a problémám okozójáról. - Én meg már azt hittem, hogy a bájos külsőm, a csodaszép hajam és a kedves modorom miatt szerettek - biggyesztettem le színpadiasan az ajkamat. - Erre kiderül, hogy csak a dumám jön be nektek. Áh, férfiak - legyintettem egyet, mire mindenkiből kitört a röhögés. 
 - A tökéletes testet és a csókolni való szádat kihagytad - súgta Stephan a fülembe, hogy csak én halljam, de elég is volt, mert az arcom bíbor színre váltott.
 - Hé-hé-hé - néztek rá a csapattársai - nem megrontani nekünk ezt a kislányt! - fenyegették meg játékosan. 
 - Soha - vigyorodott el a barátom. - Inkább ő ront meg engem - mondta, mire oldalba könyököltem. 
 - Ez az Lex! - karolta át a vállamat Abbiati. - Ne hagyd magad! Tanítsd meg ennek a jómadárnak, hogy hol a helye!
 - Naná! - álltam lábujjhegyre, hogy puszit tudjak nyomni kedvenc kapusom arcára. - Különben még a fejemre nő!
 - Igen? - nézett rám vészjóslón Stephan, de mielőtt elfuthattam volna előle, elkapta a kezemet, magához szorított és megcsókolt. - Majd adok én neked fejre növést - suttogta a számba jókedvűen. 
Úgy elmerültünk egymásban, hogy észre se vettük a többiek huhogását, nevetését. A külvilág egészen addig megszűnt körülöttünk, míg meg nem hallottunk egy ideges hangot.
 - Nos, akkor én megyek - mondta Emis. - Csak azért jöttem, hogy átadjam a meghívásomat a következő koncertemre, ami csütörtökön lesz az Alcatrazba. J-AX és Fedez lesz a vendég fellépő - közölte, majd kezet fogott mindenkivel és lelépett. 
Stephan már csak akkor eszmélt, mikor befordult a sarkon. 
 - Ennek meg mi baja? - nézett utána értetlenkedve.
 - Nem tudom - vontam meg a vállamat.
 - Ne haragudj Kicsim, de nem szeretném, ha azért megsértődne, mert veled foglalkoztam és nem vele - engedett el a barátom. - Ugye nem gond, ha most megnézem, mi baja?
 - Menj csak - sóhajtottam fel, de már csak a hátát láttam, ahogy ugyanúgy eltűnik a sarkon, mint a rapper.
A gyomrom megint görcsbe ugrott. Pedig annyira örültem, hogy sikerült elterelnem a figyelmet a kettőnk közt húzódó ellentétről.
 - Nem csípitek egymást? - hallottam meg a kérdést a hátam mögül, mire ijedten megfordultam. Mattia kérdő tekintetével találtam szemben magam.
 - Mi..nem..csak... - dadogtam a közelsége miatt. Eddig sikeresen elkerültem a védőt, viszont erre most semmi esélyem nem volt. Körbe néztem, de már mindenki lelépett, csak Lolo és én álltunk a folyosón. Szőke barátom éppen a telefonján beszélt valakivel és az ellágyult vonásaiból Ádámra tippeltem.
 - Ne haragudj, semmi közöm hozzá - mentegetőzött azonnal.
 - Nincs gond - vágtam rá - és igen, jól látod, nem jövünk ki valami jól. A meccs alatt kissé összekaptunk - húztam el a számat.
 - Hát igen - feszengett mellettem Mattia - Emisnek van egy furcsa stílusa.
 - Furcsa? Az egy kőbunkó! - fakadtam ki, majd ijedten a szám elé kaptam a kezem.
 - Nyugi, nem mondom el senkinek, hogy mit gondolsz róla - vigyorodott el az előttem álló. 
Ahogy egymásra néztünk, újra előjött az a különös bizsergés a gyomromban és a hőhullámok is megtaláltak.
 - Lexy, én... - lépett egy lépéssel közelebb, de Lolo hangja megállította.
 - Képzeljétek, Ádám holnap már itt lesz - vigyorgott ránk boldogan.
 - Hurrá, legalább nem kell hallgatnom az örökös siránkozásodat - szakítottam el a tekintetemet Mattiáról. 
 - Azt hiszem én is megyek - mondta a védő, majd egy halk "ciao" után lelépett.
 - Ez mi volt? - vonta fel a szemöldökét Lorenzo. - Ha nem lépek közbe, megint lesmárol, pedig tudja, hogy barátod van - nézett rám szemrehányóan.
 - Ez nem igaz - háborodtam föl. - Nem is akart...
 - Dehogynem - vágott közbe a szőkeség - és bolond vagy, ha hagyod, hogy megint behülyítsen!
 Nem tudtam mit mondani, mert a gondolat, hogy Mattia meg akart csókolni, befészkelte magát az agyamba. Miért tenne ilyet, hiszen tudja, hogy Stephannal járok? Az emlegetett szamár ekkor fordult be a folyosóra és a szemei gondterhelten csillogtak. Feszülten vártam, hogy közelebb érjen.
 - Na sikerült megtudnod, hogy mi volt a baja? - kérdeztem.
 - Azt mondta, hogy semmi, csak elfáradt, ami hihető, hiszen nem rég jött vissza egy kisebb koncert körútról.
Megnyugodva fújtam ki az eddig benntartott levegőt a tüdőmből. Örültem, hogy legalább annyi gerinc volt a rapperben, hogy nem zúdította rá a történteket a barátjára.
Stephan felvette a táskáját a vállára, majd összekulcsolta az ujjainkat és így indultunk el a parkolóban álló autója felé. Útközben haza vittük Lorenzot, majd néhány cuccot összeszedve a barátom házához hajtottunk. Végre hétvége volt és szerettünk volna megint együtt tölteni egy kis időt csak kettesben. 

8 megjegyzés:

  1. Jujj *-* végre nagyon tetszett *-* Adiiiii Lolo *-* aww márcsak egy valami nem világos azzal az olasz f@szopoval mi lett aki piszkálta Lexyt nagyon jo lett *-* ez volt sztem eddigi életem legszebb napja és még rész is volt *-* ááá imádlak
    Puszi és ölelés: fallen angel ^^ <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jó rèsz lett! Örülök, hogy nem lett semmi gond közöttük! Végre Ádi is lesz ès awww olyan cukik lesznek együtt Loloval. Közös hétvégéjük... Oké oké lenyugtatom a fantáziám.
    (Kinek vagy Real Madridos adventi kalendáriuma???!! :DDDDDDDDD) csak sajnos a számokhoz nem a mezszámukhoz tartozó játékost kapom arra a napra :(

    Nagyon jó lett! Nagyon hiányzott már, várom a kövit!!!
    Puszi ölelés egyebek

    VálaszTörlés
  3. Kedves Dolores!
    Ismételten fantasztikus részt olvashattam!
    Nagyon várom a következő részt!
    További szép hétvégét!
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
  4. Mikor lesz köviiiiii? Gondolom szünetben nem, de kell mert már sokszor nem volt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Timi!
      Sajnálom, hogy csak most írtam, de jobb később, mint soha. :) Jó olvasást! <3

      Törlés
  5. Mikor lesz rész?

    VálaszTörlés