Lexy
- Húgi, itt a szerelmed! - kiabálta Medox magyarul, de még így is elpirultam.
- Fogd be! - szóltam rá mérgesen, mire rám nézett, mutatóujja felmutatásával és egy idegesítő mozdulattal visszaszólt.
- De te nekem ne!
Dárius röhögött, míg Lorenzo értetlenül nézett ránk.
- Nem akarod tudni - forgattam meg a szemeimet.
Néha elszaladt a ló az öcséimmel és olyankor nagyon szemtelenek tudtak lenni.
- Csatlakozhatunk? - ért oda hozzánk a két focista.
A fiúk kitörő lelkesedéssel fogadták őket. Lorenzo csak somolyogva nézett ránk, ami nagyon idegesítő volt.
- Persze - vontam vállat. - Ha nektek nem volt elég a saját edzésetek, akkor hajrá! - vigyorogtam gonoszan.
- De mi csak kapura akartunk lőni - kerekedett el a szeme Mattiának.
- Rossz példát akarsz mutatni a kicsiknek? - böktem a tesóim felé. - Bemelegítés és edzés nélkül nincs szórakozás - öltöttem fapofát.
- Zsarnok - mosolygott rám Stephan és én elvesztem a gyönyörű barna szemeiben.
- Lexy - húzgálta meg a nadrágom szárát Medox - futhatunk?
Elszakítottam a pillantásom a Fáraóról és kiadtam a feladatot.
- A szokásos lesz, két kör Medoxnak és három neked Dárius.
Csodálkozva néztem, ahogy a két focista beáll az öcséimhez futni.
- Büszke vagyok rád - ölelte át a vállamat Lorenzo. - Egyszerre négy férfit is meg tudsz fegyelmezni.
- Hülye - löktem oldalba nevetve.
- Szép pár lesztek - váltott hirtelen témát.
- Miről beszélsz? - pirultam el.
- Tudod te azt. Shaarawy és közted izzik a levegő. Az előbb úgy néztetek egymásra, mintha egy másik univerzumban lennétek.
- Jaj, hagyjál már! - léptem volna el tőle, de megfogta a kezem és nem engedett.
- Akár bevallod magadnak, akár nem, bejössz neki. Nézd meg, végig téged bámul! - fordított a focista felé, aki tényleg minket nézett.
Zavartan sütöttem le a tekintetemet. Na jó, Alexa, lélegezz mélyeket - nyugtattam magam, miután a szívem egyre hevesebben dobogott. Lehet, hogy tényleg tetszem neki?
- Hú, ha látnád az arcodat! - vigyorgott rám Lorenzo. - Olyan vagy, mint egy nyitott könyv, mindent ki tudok olvasni belőled.
- Szállj már le rólam - csattantam fel, mert nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Lolo hozzám lépett és magához ölelt.
- Nyugi - simogatta meg a hátam és elkomolyodott. - Elhiszem, hogy még nem voltál ilyen helyzetben, de gondolj rá úgy, mintha csak egy átlagos srác lenne. Akkor is ennyire zavarna a dolog?
Imádtam benne, hogy tényleg kiismert ilyen rövid időn belül.
- Nem tudom - csóváltam meg a fejemet. - Nem tudok rá másképp nézni. Mindig beugrik, hogy ő egy híresség - nyöszörögtem és az alsó ajkamba haraptam.
- Van itt más is, igaz? - nézett a szőke srác a szemeimbe.
Nem válaszoltam, csak bólintottam. Hogyan mondjam el neki, hogy eddig még csak egyszer csókolóztam életemben és még soha nem voltam kapcsolatban. Azt sem tudnám, hogyan kell ilyenkor viselkedni. Erőt vettem magamon és kinyögtem.
- Még soha nem jártam senkivel és csak egyszer csókolóztam.
Most Lorenzon volt a sor, hogy kiakadjon.
- Ez komoly? - engedett el, hogy a szemembe nézhessen. Félve néztem rá és bólintottam. Most biztosan kinevet a tapasztalatlanságom miatt.
- Mamma mia! Most már minden világos - húzott magához megint, de már mosolygott. - Te félsz! - Úgy néztem rá, mint egy idiótára. - Nem csak a hírnevétől, hanem magától a sráctól is - folytatta zavartalanul.
- Ő nem egy srác - sziszegtem a fogaim közt. - Öt év van köztünk, ha úgy nézzük, hozzám képest már férfi - motyogtam el a félelmemet.
- Tiszta hülye vagy! - lepett meg Lolo a kijelentésével. - A mai világban már nem számít a korkülönbség.
- Tisztában vagyok vele, mint ahogy azzal is, hogy ő biztosan tapasztalt, én pedig ... - akadtam el, majd folytattam - nem tudnám megadni neki amire vágyik - vörösödtem el mire befejeztem a mondatot.
Nem hiszem el, hogy ilyenekről kell beszélgetnünk Lorenzoval, miközben folyton magamon érzem Stephan tekintetét.
- De butus vagy - nevetett fel, majd egy puszit nyomott az arcomra. - Szép is lenne, ha egy kapcsolat csak a testiségről szólna. Ha meg csak arra kellenél neki, én lennék az első aki agyonverné - húzta ki magát amitől nevethetnékem támadt. Próbáltam elképzelni Lorenzot, ahogy "agyonveri" Shaarawyt, de nem ment.
Közben megérkeztek a fiúk is. Mattia és Stephan az arcomat fürkészve nézett rám.
- Minden rendben? - kérdezte De Sciglio.
Megint elpirultam. A fene enné meg ezt a hülye szokást - dohogtam magamban.
- Persze - válaszoltam nem túl meggyőzően. - Dárius a szokásos bemelegítés - tereltem el a témát.
A két öcsém és Mattia elindultak, hogy megcsinálják a feladatokat, míg Lorenzo tisztes távolságra araszolt tőlünk.
- Biztos minden oké? - állt meg tőlem egy lépésre Stephan. A szívem hiperventillálni kezdett, ahogy felnéztem az arcára, ami csupa aggodalom volt. Azt hittem, hogy ott halok meg, mikor a kezem után nyúlt és megfogta. Az összes vérem az arcomba tódult, hogy aztán eszeveszett gyorsasággal zuhanjon alá. Szemem előtt fekete pöttyök ugráltak. Édes istenem, egy érintésétől mindjárt elájulok!
- Jól vagy? - hallottam meg a focista hangját távolról. - Úgy elsápadtál.
- Semmi gond - erőltettem magamra egy mosolyt.
- Biztos? - simított végig az arcomon, amitől hőhullámok szaladtak végig a testemen.
A válaszadástól és a teljes leégéstől Medox mentett meg.
- Lexy - hajolt hozzám közelebb és úgy suttogta - pisilni kell.
- Bocs - néztem az előttem álló srácra -, de halaszthatatlan dolgunk akadt. Tudnál figyelni addig Dáriusra? - kértem, de nem mertem rá nézni.
- Persze - válaszolta és a hangján hallottam, hogy még mindig aggódik.
- Elkísérlek - lépett mellém Lolo, és kérdőn nézett a még mindig összefonódó ujjainkra. Zavartan kaptam el a kezem, majd megfogtam az öcsémet és a mosdók felé vettük az irányt. Minél távolabb kerültem Stephantól, annál jobban csillapodott a szívverésem.
- Ezt már nem tagadhatod le - vigyorgott rám Lorenzo miután hallótávolságon kívülre értünk.
- Mit?
- Hogy vonzódtok egymáshoz - forgatta meg a szemeit. - Olyan kis cukik voltatok - tapsikolt, mint egy kisfiú, mire Medox felkiáltott.
- Olyan cuki, hogy belehalooook!
Hatalmas nevetés tört ki belőlünk. Az eddig felgyülemlett feszültség tovaszállt belőlem és helyét átvette a megvilágosodás. Kár is lett volna tagadnom, beleszerettem a Fáraóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése