Lorenzo
Nem is gondoltam volna, hogy ilyen nehéz összehozni egy bulit. Ráadásul ez nem is olyan nagyszabású, mint amit Lexy megérdemelne. A helyszínnel és az ilyenekkel nincs gond, viszont a webkamerás kapcsolatot még nem tudtam megoldani, pedig már csak egy napom van rá.
Nyitás előtt vagyunk egy órával és apa megengedte, hogy kipróbáljam, összetudom-e hozni a beszélgetést. Első lépésként felmentem Lexy facebook adatlapjára és a képei alapján megkerestem a legjobb barátait. Nem volt nehéz, mert rengeteg képen szerepeltek. Kiválasztottam közülük azt, akivel beszélni szeretnék és küldtem neki egy üzenetet. Néhány perc múlva már jött is a válasz, amiben elküldte a skype címét. Gyorsan felvettem az ismerőseim közé és már tárcsáztam is.
- Ciao, Zsolti! - köszöntem a fiúnak.
- Öö, helló Lorenzo - hallottam a hangján, hogy meglepődött.
- Bocs, hogy zavarlak, de - kezdtem hadarni, hogy minél hamarabb túl legyek rajta, de megállított.
- Kicsit lassabban, ha kérhetem, mert eléggé recsegsz, ráadásul még fordítanom is kell - szólt rám.
- Elnézést - lassítottam a beszédemen és állítottam a gépemen, hogy megszűnjön a recsegés. - Így jó?
Hüvelyk ujjával jelezte, hogy szuper.
- Szóval azért zavarlak, mert gondolom tudod, hogy holnap van Lexy szülinapja - néztem rá és ő érdeklődve bólintott. Hát persze, hogy tudja. - Arra gondoltam, hogy csinálok neki egy bulit, amin te is ott lehetnél webkamerán keresztül.
- Szupi - vigyorodott el, de láttam rajta, hogy valamin gondolkodik közben. - Mit szólnál, ha elhívnám a többieket is és amíg ti buliztok, addig mi itt tennénk ugyanazt?
- Az állati lenne - somolyogtam, mert belegondoltam, hogy mennyire meg fog lepődni Lexy. - Ja és azon se csodálkozzatok, ha felismertek egy-két embert.
- Kire gondolsz?
- Háát, Shaarawyra, De Scigliora és még néhány focistára.
- Naaa! - húzta fel a szemöldökét ő is somolyogva. - Lexyke drága ilyen jóba lett a kedvenc pasijaival? Neymar nem lesz ott?
Felröhögtem.
- Nem, őt nem tudtam elérni - viccelődtem. - Be kell, hogy érje Stephannal és Mattiaval.
- Neki az is elég a boldogsághoz - nevetett a magyar fiú. - Szerintem, ahogy befejeztük a beszélgetést, felhívom a lányokat, hogy készüljenek holnapra.
- Rendben - bólintottam. - Csak ennyit akartam. Az időpontot később egyeztetjük, mert még el kell intéznem pár dolgot, de facebookon elküldöm neked.
- Az jó lesz, és köszi, hogy gondoltál ránk - nézett rám komolyan a srác.
- Nincs mit. Az igazság az, hogy rohadtul hiányoztok Lexynek. Nem mondja, de látszik rajta. Talán így kicsit tompíthatjuk a hiányotokat.
- A miénket? Soha! - nevetett Zsolti a kamerába.
- Talán én tudok valakit, aki elterelné a figyelmét - hecceltem a srácot.
- Kit? Ne csigázz! Összejött valakivel?
- Nyugi - röhögtem fel. - Még nem, de már nem sokon múlik.
- Ú, ez nagyon titokzatosan hangzik. Mesélj még! - tette az állát a tenyerébe, mint az az idióta mém facebookon. Nevetnem kellett a látványra.
Vettem egy nagy levegőt és elmeséltem neki az eddig történteket Mattiától Stephanig.
- Ez nagyon izginek hangzik - dörzsölte össze a kezeit. - Lexynek már nagyon régóta tetszik a Fáraó és most fura lehet neki, hogy ott van a közelében. Azt mondod, tetszik neki Silver?
- Nem kicsit - vihogtam. - Látnád őket, olyan édesek. A levegő meg csak úgy izzik köztük - lendültem volna bele, de Zsolti leállított.
- Oké, oké. Ennyi elég. Elhiszem anélkül is, hogy ódákat zengenél róluk - mondta.
Éreztem a hangján, hogy valami nem stimmel. Elgondolkodtam rajta, hogy miért olyan távolságtartó velem, aztán beugrott.
- Figyelj Zsolti! - nyeltem egy nagyot. - Tudom, hogy mennyire szeretitek Lexyt és ő is titeket. Hidd el, hogy nem akarom elvenni tőletek a barátságát, ha akarnám se tudnám. Nem szeretnélek kitúrni titeket vagy ilyesmi, csak megpróbálom enyhíteni a hiányotokat - hadartam el egy szuszra és csak remélni mertem, hogy mindent megértett a fiú. Az arcán láttam, hogy elgondolkodott rajta, majd rám nézett a kamerán keresztül.
- Elhiszem - mondta komolyan. - Csak rohadt nehéz elfogadni, hogy már nem mi vagyunk mellette és nem mi segítünk neki. Ne értsd félre, nem veled van bajunk, hanem a helyzettel. Mi egy nagyon összeszokott csapat voltunk, amiből most rohadtul hiányzik Lexy. Tudom, hogy örülnünk kéne, hogy új barátokat talált, de ezt a helyzetet még szoknunk kell, mert nagyon szar. Adj egy kis időt, hogy elfogadjunk - fejezte be és én megértően bólintottam. Teljesen érthető volt amit mondott.
Elköszöntünk egymástól és folytattam a szervezkedést. Mikor meglett a végleges időpont, elküldtem Zsoltinak, ahogy megígértem. Lehet, hogy hülyeség, de izgatottabb voltam a buli miatt, mint maga az ünnepelt.
Zsolti
Meglepődtem, mikor Lorenzo rám írt facebookon, hogy szeretne beszélni velem skypeon. Először azt hittem, hogy Lexyvel történt valami, de aztán rájöttem, hogy Bia úgyis szólt volna legalább nekem, ha gond lenne. Megadtam a skype címem és érdeklődve vártam, hogy mit akar.
Tetszett az ötlete miszerint a kamerán keresztül mi is ott lehetünk Lexy szülinapján. Szar, hogy nem ölelhetjük át élőben, de ez is több, mint a semmi. Hálásnak kellett volna lennem, hogy Lorenzo gondolt ránk, de valamiért nem ment. A tudat, hogy ő minden nap beszélhet vele, míg mi csak néhanapján jutunk a gép elé, idegesített. Úgy látszik, nem vagyok jó színész, mert az olasz srác levette, hogy mi a bajom. Rendes volt, mert biztosított róla, hogy nem a mi helyünkre pályázik. Időt kértem, hogy el tudjuk fogadni a helyzetet. Azért a többesszám, mert tudtam, hogy a lányoknak is rettenetesen hiányzik. Ahogy befejeztem a beszélgetést a szőke fiúval, azonnal konferenciabeszélgetésre hívtam a lányokat.
- Na cső! - köszönt be először Roni.
- Hali - hallottam meg Réka hangját.
- Sziasztok - recsegett bele az éterbe Noncsi is.
Vigyorogva néztem a képüket a monitoron, mert ők még csak nem is sejtik, amit én már tudok.
- Regi? Dóri? - érdeklődtem tőlük a hiányzó lányokról.
- Dóri a mamájánál van, Regi meg ha minden igaz Zolival van a tónál - válaszolt Noncsi.
Erre a kijelentésre mindenki elfojtott egy mosolyt.
- Kár, mert így nem láthatom az ő arcukat is, mikor elmondom, hogy mi a pálya - vigyorogtam.
- Ne csigázz, bökd ki! - nem is Roni lett volna, ha nem kotyog bele.
- Jól van na! Szóval arról van szó, hogy az előbb beszéltem Lorenzoval...
- Kivel? - emelkedett meg Vera hangja.
- Veronika! - kezdtem elveszíteni a türelmemet. - Hagyd, hogy végig mondjam! Na szóval. Beszéltem Lexy barátjával - erre a szóra mindenki elhúzta a száját. Tudtam, hogy mit éreznek. - Aki képletesen meghívott minket Silver bulijába. - Élvezet volt nézni a döbbent arcukat.
- De azt hogy? Miért? Mikor? Hogyan? - dőlt Rékából a kérdés.
Három kíváncsi szempár figyelt rám a képernyőn keresztül. Nagyon ijesztőek voltak.
- Drága Réka, hallottál már olyanról, hogy webkamera? - eszeveszetten bólogatott, de még nem esett le neki. - Na azon keresztül veszünk részt mi is a buliban - húztam ki magam, mintha én találtam volna ki az egészet. Egy pillanatig néma csend volt, majd egyszerre kezdtek beszélni.
- Mikor?
- Hogyan?
- Kuss! - süvített végig Roni hangja az éteren. - Na azért - vigyorgott elégedetten, mikor csend lett a gépek előtt. - Zsolti baszd meg, kérjük a részleteket.
- De kis türelmetlen valaki - vigyorogtam.
- Te meg halott, ha nem kezdesz bele - csattant most már fel.
- Jól van, jól van - adtam meg magam. - Excuse me - vigyorogtam a kamerába, mire Vera a fejét verte az asztalba. Úgy gondoltam, hogy eleget húztam az agyukat, így tömören elmeséltem, mit mondott Lorenzo.
- Kurva jó ötlet - vigyorogtak rám már a lányok is.
- Ja és azt is mondta, hogy ne lepődjünk meg, ha ismert arcokat is látunk.
- Ó, a kis huncut - mondta Vera. - Csak nem bepasizott?
- Hát, valami olyasmi - néztem nevetve rájuk, minek hatására elkerekedett szemekkel néztek rám. - Na jó, elmondom - legyintettem fellengzősen. - Úgy néz ki, hogy Lexy és a Fáraó közt lesz valami.
- Ne baszd! - esett le az álla a lányoknak.
- Lorenzo szerint még csak kerülgetik egymást, de hogy őt idézzem " izzik köztük a levegő."
- Regi meg fog halni, ha meglátja, hogy Lexy szülinapján hemzsegnek a híres focisták - mondta Réka nevetve.
- Az tuti, bár nem hiszem, hogy Jesé átrepülne Madridból - röhögött Noncsi.
- Állj, állj! - kiáltott a mikrofonba Roni. - Hogy oldjuk meg a dolgot? Reginek például nincs kamerája, míg Dórit nem biztos, hogy gép elé engedik, így lemaradnak a buliról - zúdított képletesen egy vödör hideg vizet a nyakunkba, de én csak somolyogtam.
- Arra gondoltam, hogy átmehetnénk valakihez mindannyian és mi is csinálnánk egy bulit. Nem tudom, hogy anyáék megengednék-e? - gondolkodtam hangosan.
- Nincs gáz - vidult fel Vera. - Nálunk elférünk és szerintem anya is megengedi, hogy itt legyünk - vigyorgott győzedelmesen. - Anya!!! - ordított egy nagyot, mire összerezzentünk.
- Igen? - hallottuk meg anyukája hangját a háttérből.
- Holnap van Lexy szülinapja és szeretnénk, ha itt ünnepelhetnénk meg. Webkamerás kapcsolatban leszünk Milánóval - vázolta röviden és tömören.
- Oké - jött a válasz és mi örömködve néztünk egymásra. - Roni! - csattant fel mérgesen a lány anyukája. - Hol a nutella már megint?
- Bocsi anya, de megint nem dugtad el rendesen - hallottuk meg a lányt.
Közben jelzett a gép, hogy üzenetem jött facebookon. Megnyitottam. Lorenzo küldte, hogy holnap négykor kezdődik a buli. Visszaírtam neki, hogy vettem, majd a lányokkal is megosztottam az infót. Elköszöntünk egymástól és mindenki ment a saját dolgára. Holnap úgyis találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése