Emis Killa!

Ő itt a híres olasz rapper, aki a való életben is nagy barátságban van Stephannal. :D

95.fejezet

Stephan

 Egész héten keményen edzettünk. Esténként csak arra volt erőm, hogy egy jóleső zuhany után beboruljak az ágyamba és pihentető álomba merüljek. Nem akartam panaszkodni, így egyszer sem hívtam fel Lexyt. Bár nagyon hiányzott, úgy gondoltam, hétvégén a meccsünk után bepótolom vele az elmaradt időt. Ezen agyalva sétáltam ki az autómhoz péntek délután.

 - Farao! - kiáltott fel valaki mögöttem.

 - Emis? - pislogtam meglepetten a folyosón állóra. 

 - Na szép! - vigyorodott el a srác. - Így kell fogadni a rég nem látott barátodat? - boxolt vállba, majd férfiasan megöleltük egymást mikor utolért.

 - Atyavilág, ezer éve nem láttalak! Mi van veled? Merre jártál? - vigyorogtam továbbra is hitetlenkedve.

 - Most ért véget a turném - vonta meg a vállát az olasz rapper. - Gondoltam, lecsekkolom, hogy hogy vagy.

 - Jól tetted - bólintottam, miközben elindultunk a parkoló felé. 

 - Na és, mi újság erre felé? - húzta el rosszfiús vigyorra a száját. - Csicseregtek valamit a madarak, de addig úgysem hiszem el, míg a te szádból nem hallom - meresztette rám kérdőn a szemeit.

 - Becsajoztam - mosolyodtam el.

 - Szóval igaz amit a pletykalapokban olvastam - adott hangot a gondolatainak. - Elkapták a töködet vagy csak ágymelegítőre volt szükséged?

Tudtam Emisről, hogy szókimondó, és ez sosem zavart, de most valahogy mégsem tudtam tolerálni ezt a tulajdonságát. Azonnal a védelmembe vettem a szerelmemet.

 - Szeretem - jelentettem ki, amitől az előttem álló tetovált macsó szemei tányér nagyságúra kerekedtek. 

 - Baszd meg Stephan! - mordult fel - Ezt nem hiszem el! Fél évre elmegyek koncertezni és mire visszajövök, téged megszállt a rózsaszín köd? Nem azt mondtad, hogy soha többé nem leszel egy nőnek sem a pincsi kutyája? Nem együtt égettük el annak a rüfkének a fényképeit, aki legutóbb összetörte a szíved? Nem közösen fogadtuk meg, hogy minden nőt kihasználunk és nem engedjük, hogy a szívünkhöz férkőzzenek?

 - De igen...

 - Akkor?! - vágott a szavamba. - Mi változott? Miért szegted meg a szabályokat, amiket felállítottunk? - meredt rám mérgesen. 

Tudtam, hogy valahol igaza van, mert neki sírtam el a bánatomat amikor Luciával szakítottunk. Ő segített kimászni abból a gödörből, amit a volt nőm ásott nekem. 

 - Hidd el, én sem így terveztem - szabadkoztam. - Egyszerűen csak megtörtént - vontam meg a vállamat. - Belebotlottam Lexybe és végem volt. Ő olyan lány akit nem lehet nem szeretni - mosolyodtam el, ahogy a barátnőmre gondoltam.

 - Istenem, te menthetetlen vagy - húzta el a száját az énekes. - És mikor ismerhetem meg ezt a te csodanődet? - kérdezte cinikus hangon.

 - Nem tudom. Egész héten edzésen voltam, ő meg a suliban ült. Úgy terveztem, hogy a hétvégét vele töltöm a meccs után.

 - Ácsi, ácsi! - tette fel a kezét Emis. - Jól hallottam, suliba jár? Mégis mennyi idős ez a lány?

 - Most volt tizenhét - haraptam be a számat idegesen.

 - Te kikezdtél egy kiskorú csajjal? Azt hittem, legalább valami bombázó modellel akadtál össze vagy egy másodosztályú kis színésznőcskével hozott össze a sors. De azt nem gondoltam volna, hogy leállsz egy pisissel - csóválta rosszallóan a fejét.

 - Fejezd be! - csattantam most már fel. - Lexy nem pisis! Sokkal érettebb a koránál és fogd már fel végre, hogy fontos nekem. Mióta megismertem, teljesen megváltozott az életem. Ő jobb emberré tesz.

 - Oké, oké elhiszem! Most már igazán kíváncsivá tettél. Szóval mikor mutatsz be neki?

 - Nem tudom - vakartam meg a tarkómat. - Holnap mit csinálsz? - derengett fel bennem egy ötlet.

 - Nem tudom. Pihenek, csavargok. Most van pár nap szabadságom az újabb turné előtt, szóval hasznosan akarom eltölteni egy-két cicababa társaságában. Ha érted mire gondolok? - vigyorgott rám sokat mondóan.

 - Mit szólnál hozzá, ha szereznék neked jegyet a holnapi meccsre? Akkor találkozhatnál a barátnőmmel, mert ő is ott lesz. 

 - Az szuper lenne. Két legyet ütnék egy csapásra - bólogatott elégedetten. - Benne vagyok.

 - Oké, akkor a recepción hagyom neked a  VIP belépődet. De egyre azért megkérlek - néztem rá komolyan. - Légyszíves ne legyél bunkó vele.

 - Één? Úgy ismersz? - vigyorodott el megint. - Amúgy sem tudom, hogy hogy nézhet ki a csajszi, aki miatt újra papucsot húztál tesó - öklözött bele a vállamba röhögve. 

 - Nem nehéz eltéveszteni, mert gyönyörű és kedves és...

 - Ennyi elég! - torkolt le Emis. - Ne folytasd, mert mindjárt viszont látom az ebédemet.

 - Kapd be! - forgattam meg a szemeimet, miközben kinyitottam az autómat és a sporttáskámat behajítottam az anyósülésre. - Akkor holnap - öklöztem össze a barátommal búcsúzóul.

 - Holnap - köszönt el ő is.

Megvártam, míg kihajt előttem a parkolóból, majd én is besoroltam a forgalomba. Gondolataim már a holnapi napon jártak. Csak reménykedni mertem, hogy Lexy ugyanúgy elbűvöli a barátomat, ahogy engem és a többieket is.

94.fejezet

Lexy

   Miután Stephan nagy könyörgések árán haza hozott, idegesen nyitottam ki a kocsiajtót a házunk előtt.

 - Biztos ne menjek be veled? - kérdezte aggódva.

 - Édes vagy - nyomtam egy puszit a szájára -, de ezt egyedül szeretném intézni.

 - Oké, te tudod, de ha kellek akkor azonnal hívjál - simogatta meg az arcomat.

 - Nem lesz semmi baj - nyugtattam meg.

 - Neked elhiszem - sóhajtott fel, majd témát váltott. - Mikor találkozunk legközelebb?

 - Fogalmam sincs - vontam meg a vállamat. - Rengeteg dolgozatot írunk a héten.

 - Nekem is megnövelt óraszámú edzésem lesz - nyögött fel fájdalmasan.

 - Hé - böktem oldalba - ne csinálj úgy, mintha nem élveznéd!

 - A focit igen, de azt nem, hogy egész héten nem látlak majd - biggyesztette le az ajkait.

 - Viszont hétvégén megint ott alhatok, ha akarod - kacsintottam rá, hiszen tudtam a válaszát.

 - Basszus Lex, hogy a viharba ne akarnám. Már most hiányzol, pedig még itt ülsz mellettem - húzott magához közelebb és egy heves csókban részesített.

Mikor elváltunk egymástól, végre kimásztam az autóból majd addig integettem neki, míg el nem tűnt a szemem elől. Mély levegőt vettem és beléptem a házba.

 - Sziasztok! - köszöntem hangosan.

 - Na jó napot! - lépett ki a konyhából anya, röntgen szemeivel végig pásztázva engem. - Azt hittem már oda is költözöl - vigyorodott el.

 - Többiek? - néztem körül zavartan, kikerülve a burkolt kérdést, de nem is az én anyám lett volna, ha a válasz után nem kérdez rá azonnal.

 - Elmentek vásárolni. Na és jó volt?

 - Miii? - szakadt ki belőlem egy cincogó hang.

 - Szerinted? - somolygott miközben mindentudóan nézett rám.

Lemondó sóhajt hallattam, majd követtem őt a konyhába, ahol lerogytam az egyik székre. Anya a mosogatónak támaszkodott és úgy várta a vallomásomat. Éreztem, ahogy az arcom vérvörössé változott majd végül kinyögtem.

 - Nagyon...

 - Oké, csak ezt akartam tudni - vágott a szavamba majd megvonta a vállát és visszafordult a vacsora készítéshez.

 - Ennyi? - kerekedtek ki döbbenten a szemeim. - Semmi faggatózás, tényleg csak ennyit akartál tudni?

 - Lex - mosolygott rám kedvesen - úgy gondolom elég nagy lány vagy már, hogy el tudd dönteni, hogy le akarsz-e feküdni vele vagy sem. Ha megtörtént, ami amúgy az arcodra van írva - kacsintott rám - akkor engem csak az érdekelt, hogy nem bántad-e meg. Megbántad?

 - Nem - ráztam meg hevesen a fejemet.

 - Akkor ennyi. Ne ragozzuk túl, de remélem védekeztetek? - villantott rám egy kicsit szigorúbb pillantást.

 - I-igen, persze - jöttem újra zavarba.

 - Arra mindig figyeljetek oda - közölte majd kezembe nyomott egy kést - és most segíts zöldséget pucolni - vigyorodott el.

Egy órával később a szobámban azon gondolkodtam, hogy mi a túrónak paráztam annyira ettől az egésztől. Anya egész jól fogadta, hogy Stephannal magasabb fokra emeltük a kapcsolatunkat. Ahogy eszembe jutott a barátom, a szám széles mosolyra húzódott. Ábrándozva feküdtem a párnáim közt és a tegnapi nap eseményein töprengtem amikor megszólalt a telefonom. Meg sem néztem a hívót, csak felvettem.

 - Igen, tessék?

 - Ciao bella! - hallottam meg kedvenc barátom hangját. - Azt verebelték a csiripek, hogy valami fontos közölni valód van nekem - mondta és még a telefonon keresztül is éreztem, hogy vigyorog.

 - Üzenem annak a madárkának, hogy le fogom lőni - sóhajtottam fel.

 - Majd átadom, de most mesélj! - szólított fel lelkesen.

 - Lolo, ez nem telefon téma!

 - Akkor bejöhetek? - kérdezte és én értetlenkedve néztem a telefonomat.

 - Mi van? - tört ki belőlem, de azonnal értelmet nyert a dolog, ahogy megláttam, hogy kinyílik a szobám ajtaja és egy szőke fej bukkan fel benne.

 - Szia! - vigyorgott rám. - Beengedsz?

 - Jaj te! - nevettem fel. - Mikor nem jöhettél be?

Lorenzo belépett, becsukta maga után az ajtót és leheveredett mellém az ágyra. Percekig csak feküdtünk egymás mellett és bámultunk ki a fejünkből.

- Hát megtetted - jelentette ki.

 - Igen - vigyorodtam el.

 - És? - könyökölt fel a szöszi, hogy kíváncsi tekintettel meredhessen rám. - Nagyon fájt?

 - Kicsit - vallottam be -, de csak az első - pirultam el újra.

 - Első? Te Jézusúristen! Hányszor csináltátok?

 - Lolo! - csaptam felháborodottan a vállára. - Ennyit és nem többet vagyok hajlandó elárulni - zártam le a témát.

 - Ne csináld! Csak egy aprócska morzsát vess oda szegény barátodnak, aki majd megveszik, hogy megtudja milyen egy focistával az ágyban - pislogott rám könyörögve.

Szavait hallva a nevetés azonnal kitört belőlem. Olyan szinten kezdtem kacagni, hogy a könnyeim is kicsordultak. Lolo értetlenkedve nézte az arcomat.

 - Ne haragudj - kapkodtam levegőért mikor kicsit lehiggadtam -, de annyira mókás fejet vágtál - töröltem meg a szemeimet. 

 - Naa? - remegtette meg alattunk az ágyat a szőke fiú, ahogy pattogni kezdett rajta.

 - Mit na? - húztam az agyát.

 - Kérlek Lexy - tette össze a kezeit - csak egy apróságot!

 - Oké - egyeztem bele. - Maradjunk annyiban, hogy Stephannak csak a fején van szőr - mondtam halkan majd belefúrtam a vöröslő arcomat a párnámba.

 - Hű, óh... - nyögött fel mellettem Lolo. 

 - Ennyi elég? - dünnyögtem morcosan.

 - De még mennyire - vigyorodott el. - Akkor ez azt jelenti, hogy alul olyan, mint a Kojak nyalóka?

 - Hagyd már abba! - sikítottam fel és a hátára csaptam.

 - Jól van na, csak szívattalak - röhögött egyre hangosabban, de úgy, hogy a jókedve átragadt rám is és a végén már együtt vihorásztunk.

Miután kinevettük magunkat, neki álltunk tanulni. Ahogy Lorenzo ígérte, nem hozta fel többet a történteket. Mivel rengeteg leckénk volt, késő estig bújtuk a tankönyveket, ezért nálunk maradt és együtt tértünk nyugovóra, hogy aztán reggel Ádámmal kiegészülve közösen sétáljunk be az iskola kapuján.

93.fejezet

 Sziasztok! Amint látjátok végre véget ért Lexy és Stephan nyaralása. :) Jó olvasást!

Stephan

   Gondolataimba merülve cirógattam a karjaimban tartott lány hátát. Elmosolyodtam mikor láttam, hogy libabőrős lett tőle a teste. Imádtam hogy még félálomban is így reagál az érintésemre. Szám sarkára egy elégedett mosoly ült ki. Az enyém. Most már mindenestül az enyém - húzódott széles vigyorra a szám, ahogy eszembe jutottak a pár órával ezelőtt történtek. Kezeimet a fejem alá tettem és a plafont kezdtem vizsgálni.

 - Úgy nézel ki, mint egy jóllakott macska, aki kinyalta a tejfölös köcsögöt - szólalt meg mellettem Lexy, reggeli rekedtes hangján. Somolyogva fordultam felé. Tekintetemmel végig pásztáztam az arcát, a megbánás jelei után kutatva. Hatalmas szemei engem figyeltek, bennük fel nem tett kérdések millióival.

 - Megbántad? - bukott ki belőlem önkéntelenül és idegesen figyeltem a reakcióját.

 - Nem - rázta meg a fejét majd felült és szégyenlősen maga köré tekerte a takaróját. - És te? - kérdezte óvatosan miközben lehajtotta a fejét.

 Elképedve néztem rá, majd én is felültem és kezemmel az álla alá nyúltam, hogy a szemeibe nézhessek, de   lehunyta azokat.

 - Kicsim, nézz rám! - szóltam hozzá lágyan. Megvártam, míg engedelmeskedik a kérésemnek és csak aztán kezdtem bele a mondandómba. - Soha, érted? Soha nem éreztem még senki iránt sem így. Te annyira csodálatos vagy, annyira édes, annyira...

 - Kezdő? - húzta el a száját.

 - Mi? - zavarodtam össze.

 - Tudom, hogy nem ehhez vagy szokva - harapdálta a szája szélét. - Mármint...én még előtted ugye soha...szóval nem tudom, hogy neked is olyan jó volt-e? - dadogta idegesen miközben hátra simította a rózsaszín rasztáit.

Figyeltem a kipirult arcát, a kezeit ahogy az ágynemű szélét gyűrögette és mellkasomat hatalmas melegség árasztotta el.

 - Megmutassam, mennyire jó volt? - döntöttem végig az ágyon és fölé támaszkodtam. Ajkaimat óvatosan az övéhez nyomtam, de nem tudtam ellenállni neki, így hamarosan már heves nyelvcsatát vívtunk egymással. Mikor a hajamba túrt, a maradék józanságom is elszállt. Kezeimmel felfedező útra indultam a testén. Vággyal teli sóhajok és nyögések visszhangoztak a szobában. A levegő felforrósodott körülöttünk. Mi pedig újra belemerültünk az szeretkezés által nyújtott gyönyörbe.

 - Ha így folytatod, előbb-utóbb megölsz - dünnyögtem mikor Lexy felkapta a padlón heverő ingemet és magára vette.

 - Miért? - nézett rám incselkedve, szexisen összekócolt hajjal, csókoktól duzzadt ajakkal. 

 - Hogy miért? - vontam fel a szemöldökömet. - Mert annyira jó vagy, hogy szívem szerint végkimerülésig szerelmeskednék veled - kacsintottam rá, amitől legnagyobb örömömre elpirult.

 - Jaj, fogd be! - förmedt rám majd hozzám vágta az egyik díszpárnát, amit nevetve elkaptam. - Vagy tudod mit? Én ezt nem hallgatom tovább. Elmegyek inkább zuhanyozni - fordult ki a szobából.

 - Ne segítsek megmosni a hátad? - kiáltottam utána és röhögve pillantottam meg a középső ujját az ajtónyílásban. - Ezt úgy veszem, hogy nem kellek - cukkoltam tovább. 

Elégedetten dőltem hátra a párnámra. Kezeimet a fejem alá csúsztattam. Ebben a pillanatban tökéletesen elégedett voltam az életemmel. A gyomrom hangos kordulással adta tudtomra, hogy a "kemény fizikai munka" után jól jönne neki egy kis energia pótlás. Gyorsan kipattantam az ágyból és felkaptam egy boxert magamra. A konyhába érve első utam a hőtűhöz vezetett, amiből azonnal elővarázsoltam pár tojást és egy csomag pármai sonkát. Úgy gondoltam, hogy amíg Lexy zuhanyzik, meglepem valami finomsággal. Bekapcsoltam a youtubot és rákerestem a kedvenc számomra. A konyhát az isteni illatok mellett, fülbemászó dallamok lepték el. Elővettem két tányért és szépen megterítettem. Éppen levettem a serpenyőt a tűzről, mikor megéreztem Lexy illatát a hátam mögött.

 - Na mi az? Ide hozott a hasad? - fordultam felé jó kedvűen, de a szavam is elállt, mikor megláttam az egyik pólómban, ami épphogy eltakarta a fenekét. - Basszus te lány - nyögtem fel. - A sírba viszel.

 - Valami baj van? - vigyorgott rám kihívóan, majd beharapta az ajkát. Látszott rajta, hogy kezd tudatára ébredni, hogy milyen hatást tesz rám.

 - Istenem, egy szexi szörnyet hoztam létre - sóhajtottam fel teátrálisan.

 - Bekaphatod a szörnynek - csapott a vállamra a barátnőm, amit röhögve fogadtam. 

 - Na, csüccs le és egyél - pakoltam tele a tányérokat. Letettem a serpenyőt és én is leültem.

 - Ez finom - nyelte le az első falatot Lexy. - Nem is tudtam, hogy ilyen rejtett képességeid vannak.

 - És még mennyi szuper képességemről nem tudsz - ütöttem le a magas labdát, majd röhögve figyeltem, ahogy a szemeit forgatja.

 - Nem vagy te egy pöttyet nagyképű? - mutatta az ujjain a távolságot.

 - Dehogyis. Én szerény, okos és irtó jóképű vagyok - dőltem hátra jóllakottan a székben.

 - Ja, és kicsit se beképzelt - csóválta meg nevetve a fejét.

Mosolyogva néztem ahogy befejezte az evést, felállt és a tányérjával a mosogatóhoz ment. Kezébe vette a szivacsot és én ezt a pillanatot választottam, hogy mögé lépve átöleljem.

 - Tudtad, hogy irtó jól állnak neked a cuccaim? - simítottam végig a combja külső oldalán.

 - És te tudtad, hogy telhetetlen vagy? - csapott a kezemre kuncogva mikor az már a fenekét cirógatta.

 - Ha rólad van szó, mindig - fúrtam az arcomat a nyakához és mélyen belélegeztem az illatát. - Szeretlek Kicsim - suttogtam a hajába.

 - Én is - fordult meg a karjaimba és vizes kezével magához húzott, hogy ajkait az enyémekre nyomja. Soha nem éreztem még ennél tökéletesebben magam. 

Lexynek!

Itt is boldog 18. születésnapot kívánok az én drága főhősnőmnek! Nagyon Szeretlek! :D <3 

Sziasztok!

Gondolom mindannyian észrevettétek, hogy gőzerővel megérkezett a nyár és vele együtt a szünet is. :) Úgy érzem, most Lexy és Stephan is nyaralni megy egy kicsit, hogy aztán kipihenten és feltöltődve jöjjenek vissza hozzánk.
Még nem tudom, hogy ez mikor fog megtörténni, de addig is jó nyarat és kellemes időtöltést kívánok mindenkinek.
Puszi: Dolores <3 <3 <3
Ui: Ne felejtsétek, hogy a legfontosabb: Buli, haverok, fanta! :D :D :D :D :D

92. fejezet

Lexy

   Mire hazafelé indultunk, a gyomromban lévő görcs nagyja feloldódott. Az étterem előtt Manuel kedvesen elbúcsúzott tőlünk és megígértette velem, hogy a következő meccset vele fogom végig nézni, amire én készségesen mondtam igent. Az autóban egy ideig szótlanul ültünk egymás mellett, majd Stephan törte meg a csendet.

 - Tetszettél neki - jelentette ki.

 - Ennek örülök - mosolyodtam el. - Nem szeretnék rosszban lenni a családoddal.

 - Az nem te lennél, téged mindenki szeret - cirógatta végig az arcomat.

 - Hmpf - bukott ki belőlem egy apró tiltakozás, de gyorsan elnyeltem. Nem akartam, hogy megtudja, hogy a megjelent cikkek óta az iskolám női populációjának 99%-a gyűlölettel telve néz rám. Nem is beszélve azokról, akik felismernek az utcán. Na igen, a rózsaszín haj átka, hogy könnyen beazonosíthatóvá tesz. Elkaptam a tekintetemet mikor fürkészni kezdte az arcom. Úgy tettem, mintha a város éjjeli fényei kötnének le, miközben a gyomrom az idegességtől remegett. És nem csak azért, mert nem akartam, hogy tudja az igazat, hanem azért is mert úgy éreztem eljött az én időm. Reggel eldöntöttem, ma este hagyom, hogy megtörténjen. Erre a gondolatra a szívem hevesebben kezdett dobogni és az arcomat olyan vörösség lepte el, amit még a legérettebb paradicsom is megirigyelhetett volna. 

 - Baj van? - szakított ki kérdésével a merengésemből Stephan.

 - Nincs - nyeltem nagyot, hogy leplezzem a zavaromat.

 - Biztos? Olyan fura vagy? - fordult felém fél percre, de aztán tekintetét újra visszavezette az útra aminek én személy szerint nagyon örültem. Egyrészt szerettem volna egyben hazaérni, másrészt nem akartam, hogy észre vegye rajtam az idegességet. 

 - Minden oké csak fáradt vagyok egy kicsit - füllentettem. 

A maradék pár percben már nem szóltunk egymáshoz. Stephan leparkolt a háza előtt, majd kisegített. Kézenfogva léptük át a küszöböt. 

 - Menj zuhanyozni - csapott egyet a fenekemre. - Törölköző a fürdőben, pólót pedig tudod hol találsz - somolygott rám. Kiöltöttem rá a nyelvemet majd elindultam. A helységbe beérve megkapaszkodtam a mosdókagylóba és szemezni kezdtem a tükörképemmel.

 - Jól meggondoltad ezt? - kérdeztem magamtól suttogva, de úgy éreztem tudom a választ. 

Bezártam az ajtót magam mögött és szépen levetkőztem. Otthonról már úgy indultam el, hogy a kistáskámba belegyömöszöltem az egyik szexinek talált fehérnemű szettemet. Elővettem és kiterítettem magam elé. A fekete csipkés cucc úgy világított a halvány csempés falak közt, mint egy szégyenfolt. Mielőtt meggondolhattam volna magam, beálltam a zuhany alá és megkezdtem a tatarozást. Mivel féltem, hogy a kinézetem rengeteg kívánni valót hagy maga után így addig kutattam a fiókok közt, míg meg nem találtam a barátom egyszer használatos borotváit. Remegő kézzel próbáltam simává varázsolni a bőrömet, dacára annak, hogy ma már ezt otthon is lejátszottam reggel. 

 - Bassza meg! - szisszentem fel, mikor az éles szerszám több helyen is megsebezte a vádlimat. - Bassza meg! Bassza meg és bassza meg! - néztem körül rémülten, mikor a rám zúduló víz egyre rózsaszínűbb lett a véremtől. Gyorsan elzártam a csapot és előkapartam az előbbi kutatásnál talált elsősegély dobozt. Ragtapaszok segítségével elállítottam a vérzést. 

 - Istenem - sóhajtottam fel, mikor megláttam a lábaimat. - Úgy nézek ki, mint aki találkozott egy aratógéppel - néztem végig az öt sebtapaszon elkeseredve. - Még jó, hogy testszínűek - forgattam a lábaimat. - Talán nem tűnik fel neki - morogtam magamban. - Oké, akkor jöhet a melltartó - nyúltam az említett darab felé, de mikor felvettem, éreztem, hogy az egyik feléből kikandikál a merevítő. 

 - Ó, hogy az a! - forgattam meg a szemeimet. - Most mi a fenét csináljak? - tűnődtem, aztán hirtelen ötlettől fogva kihúztam az anyagból, ami nem is lett volna baj, de így szegény ruhadarab nagyon bénán nézett ki. Megpróbáltam visszadugni, de nem jártam sikerrel. 

 - Ilyen nincs - fújtattam és egy ideges mozdulattal kivettem a másik feléből is a fém darabot. Mikor megint felpróbáltam a fehérneműt, nem azt kaptam amit vártam. Rettenetes volt a látvány, így levettem és a sarokba hajítottam a melltartót.

 - Oké, nyugi - simítottam hátra a hajamat az arcomból. - Végül is így több idő jut másra - döntöttem el magamban. Gyorsan felvettem az ittalvós pólómat majd belebújtam a csipkés francia bugyiba. Háttal fordultam a tükörnek, de nem láttam benne semmit, mert túl magasan volt. Ajkamat beharapva felálltam a kád szélére és megpróbáltam lecsekkolni, hogy mégis hogy fogok mutatni ebben a szerelésben. Pechemre megcsúsztam és épphogy megtudtam kapaszkodni a mosdóban, hogy ne történjen velem semmi baj, de a bugyim nem volt ilyen szerencsés, mert bele akadtam az egyik dísz szoborba és a delfin orra teljesen tönkre tette a fehérneműmet. Könnyes szemekkel vettem le magamról a leamortizált darabot és vettem vissza a sima Malackásat. Rémülten gondoltam arra, hogy már jó ideje bent lehetek és szegény barátom nem is tudja, mi van velem. Összerámoltam a csatatérré változott helységet, majd kiléptem a szobába, ahol félhomály fogadott. Ahogy a szemem megszokta a fényváltozást, észre vettem az ingre vetkőzött focistát, aki nem tudta kivárni, hogy elkészüljek és elaludt. A megkönnyebbüléstől nagyot sóhajtottam. 

Talán még sem most kell ennek megtörténnie - mondtam magamban, majd betakartam az édesen hortyogó barátomat és bebújtam mellé. 

Be kellett látnom magamnak, hogy hatalmas kő gördült le a szívemről és megnyugodott lélekkel tértem nyugovóra én is.

Apró pillekönnyű érintésekre ébredtem. A szemeimet még nem nyitottam ki, de a nyakamat csókolgató focista elmosolyodva suttogott a fülembe.

 - Jó reggelt! 

 - Neked is - morogtam, de még magamra akartam húzni a takarót.

 - Te aztán jól megvárattál - kuncogott tovább Stephan. Az este említésétől bíborvörössé változott a bőröm és fejemre csaptam a párnát.

 - Hé - értetlenkedett a barátom. - Mi rosszat mondtam?

 - Semmit - nyögtem fel boldogtalanul. Nem akartam neki elmesélni a katasztrófálisra sikeredett csábítási próbálkozásomat. - Csak még aludnék.

 - Megpróbálhatod, de én úgysem hagyom - takart ki Stephan, hogy aztán az ő teste melegítsen tovább. Ahogy fölém mászott, ajkai azonnal felfedező útra keltek az arcomon, a nyakamon. Akaratlan nyögések hagyták el a torkomat ahogy ujjai is csatlakoztak a Kolumbusz Kristófot megszégyenítő expedícióhoz. Kihámozott az ágyneműből és lecsapott az ajkaimra. Forróság lepte el a testemet. Önkéntelen mozdulatokkal túrtam a hajába és húztam le róla a tegnapi gyűrött ingét. Az én kezeim is megtalálták a nekik való munkát. Végig simítottam a kockás hasán és szinte belekapaszkodtam a V- vonalába. Zihálva húzta el a fejét tőlem.

 - Lex.  Most még le tudok állni, ha akarod - lehelte rekedt hangon felém miközben szemei az enyémeket tartották fogva. Vágytól elsötétült szemekkel várta a válaszomat, ami nem is váratott sokat magára. 

 - Nem akarom, hogy leállj - húztam vissza magamhoz, hogy aztán átadjam neki mindenemet. A szívemet és a testemet. Ő pedig boldogan elvette amit felkínáltam neki.