9. fejezet

Stephan

 - Allegri kiteszi a szűröm a kezdőből - nyavajgott Kaká, miközben idegesen mászkált fel-alá az öltözőben.

 - Próbáld meg Carolinet mégegyszer - mutattam a telefonra.

  Megértettem a 22-es idegességét, mert az edzőnk nem volt túl elnéző és az, hogy az edzésre behozza a gyerekeit, teljességgel lehetetlen volt. Ebből Luca és Isabella semmit nem fogtak fel, mert az öltöző legtávolabbi felében, egy asztalnál rajzolgattak. Nem volt velük semmi gond, mert csendben elvoltak, de Allegrivel akkor sem jó ujjat húzni. Kaká kiment a folyosóra, gondolom nem akart előttünk veszekedni a feleségével.

 - Na látod, ezért mondtam neked, hogy ráérsz még a családalapítással, főleg a gyerek téma feszegetésével - ült le mellém De Sciglio.

 - Olyan hülye vagy - forgattam meg a szemeimet. - Attól, mert egyszer nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kéne, még ott van a többi alkalom, amikor minden oké. Abból több van hidd el. Szerintem nincs annál jobb, mintha a felesége és a gyerekei várják haza az embert egy fárasztó nap után.

  Kinyílt az ajtó és Kaká viharzott be rajta, kézenfogva a rózsaszínhajú lánnyal. Döbbenten néztük a párosukat. A brazil elengedte a lány kezét és a gyerekeihez sietett. Megszólalni egyikünk sem tudott, mert még mindig csodálkozva néztük a lányt az öltözőnkben, akin látszott, zavarban van, de egy halk "Ciao"-t azért elmotyogott. Érdeklődve figyeltük az előttünk kibontakozó jelenetet, mikor is Kaká bemutatta őt a kicsiknek. Isabella valami babákról magyarázott, amire a rózsaszínhajú egy mosollyal válaszolt. De milyen mosollyal! Istenem. Életemben nem láttam ilyen szép mosolyt. Azt kívántam, bárcsak rám nevetne így. A kislány azonnal átkéretszkedett hozzá. Ő pedig természetes mozdulattal ültette a csípőjére úgy, ahogy az anyukák szokták a gyerekeiket. Látszott, hogy nem előszőr tesz ilyet. Luca már nehezebb eset volt a hugánál, ezért is figyeltük érdeklődve a továbbiakat. Először csak méregette a lányt, majd egy érdekes kérdést intézett felé, amire mi is feszülten vártuk a választ.

 - Cristiano Ronaldo vagy Messi?

 - Egyértelmű, hogy Neymar - mosolygott már megint úgy, hogy még a nap is kisütöt tőle.

  Neymar? Esett le, hogy mit mondott. Pff. Tudom, hogy most ő a brazil csodagyerek, de nem kéne mindenkinek odáig lennie érte. Bár még mindig jobb választás, mint CR7.

  A lány és Luca lepacsiztak, majd Kakával megegyezett, hogy elviszi a srácokat egy játszótérre. Ahogy lelépett a két gyerekkel, egyből letámadtuk a brazilt.

 - Ez mi volt? - nézett rá Robinho kérdőn.

 - Alexa felajánlotta, hogy vigyáz rájuk - mondta és röviden elmesélte, hogy futott össze a lánnyal.

 - Ennyire bízol benne, hogy elmerted engedni vele a gyerekeket? - kötözködött Mexes.

 - Többször láttam már a testvéreivel és mindig jól el voltak. Ráadásul valamiért megbízom benne.

  Tovább is szívták volna a vérét a többiek, de megjelent Allegri és indulnunk kellett az edzésre.

 - Egyre jobban tetszik a kiscica - jelentette ki futás közben Mario, olyan hangon, ami semmi jót nem ígért a lányra nézve. Ráadásul már megint azzal a hülye becenévvel illette őt.

 - Hülye vagy Balo? Túl fiatal hozzád - torkolta le Matri. - Mégis mit akarnál egy kislánytól? - nézett rá kérdőn.

 - Te láttad annak a "kislánynak" a testét? - vigyorgott a 45-ös - Vagy az arcánál tovább nem jutottál?

 - Fúj, nem tudtam, hogy már pedofil is vagy? - röhögött Zapata.

 - Nem traccspartin vagyunk, hanem edzésen! - dörrent közénk Allegri hangja.

  Gyorsan befogtuk és csendben végig csináltuk az edzést. Mostanában nagyon szadista kedvében volt a mester. Mióta megingott alatta a szék, rajtunk töltötte ki a mérgét. Ő is, és mi is egyre frusztráltabbak lettünk, ami a teljesítményünkön is meglátszott. Ilyen légkörben, ami mostanában uralkodott a San Siroban, nem tudtunk jó eredményeket elérni, csak szenvedtünk a pályán. Hatalmas sóhajjal mentünk az öltözőnkbe. Kakán látszott, hogy ideges.

 - Mi a baj Tesó? - tettem a kezem a vállára.

 - Á, csak az az idióta Philippe elültette a bogarat a fülembe. Tényleg ennyire hülye vagyok, hogy megbíztam egy idegenben? Nem is ismerem őt, mégis elengedtem vele a gyerekeimet - őrlődött kétségbeesetten.

 - Nyugi - csitítottam. - Hidd el, nem lesz semmi gond. Abból a lányból árad a kedvesség és te is láttad, hogy a kicsik azonnal megbíztak benne. Márpedig azt mondják, hogy a gyerekek jó emberismerők.

 - De véded! - szólalt meg mellettem De Sciglio - Csak nem bejön? - húzogatta a szemöldökét.

 - Nem, csak azt mondom, amit láttam - szabadkoztam rögtön. Nem akartam elárulni, hogy igenis megtetszett a rasztahajú lány. Fura volt, hisz még egy szót sem váltottam vele, mégis sokszor eszembe jutott a mosolya, a pillantása amit rajtam felejtett az első találkozásunkkor.

 - Megyek, megkeresem az anyját, aztán meg őt - hagyott ott minket Kaká sietve.

  Röhögve néztünk utána.

 - Idióta vagy Philippe - néztem vigyorogva a védőre. - Teljesen kikészítetted szerencsétlent.

 - Miért? Én csak megjegyeztem, hogy olyan valakire bízta a kicsiket, akit nem is ismer - vonta meg a vállát miközben összekötötte a haját.

  Szép lassan én is elkészültem. A zuhanyozás után felvettem a farmeromat, egy inget és a bakancsomat. Hajamat megigazítottam, bár elég erős fixálót használtam így edzésen nem ment szét, de azért fő a tökéletesség. Bedobáltam a sporttáskámba a cuccaimat és Sandroval együtt utolsónak léptünk ki az öltözőből.

 - Van valami terved mára? - kérdezte a barátom.

 - Caroline meghívott magukhoz mára vacsizni.

 - Kaká tud róla?

 - Nem, meglepi leszek - vigyorogtam. Sokszor csináltunk ilyet, hogy megleptük a csapattársakat a jelenlétünkkel, amiről mindenki tudott, csak az érintett nem. Erre főleg akkor került sor, ha valamelyikünket bántotta valami és nem tudtunk rájönni, hogy mi. Egy családi vacsora mellett viszont sok minden kiderülhet. Ezért hívott meg Caro engem is, hátha megtudom, hogy mi bántja mostanában a brazilt.

  Már majdnem kiléptünk a parkolóra nyíló ajtón, mikor meghallottam a semmivel nem összetéveszthető nevetést. Visszhangzott tőle a stadion. Megpördültem a tengelyem körül és a hangot kiadó lányt kezdtem keresni a szemeimmel. Sandro mindenttudó mosollyal nézett rám. Aztán megláttam őt, ahogy lehajolva puszit ad a kisöccse arcára, majd valami idegen nyelven énekelni kezdenek. Fülbemászó dallam volt, megspékelve egy lágy, simogató hanggal. Szememet végig rajta tartva néztem, ahogy eltűnnek az egyik ajtó mögött.

 - Mert neked egy cseppet sem tetszik? - lökött oldalba Matri, gúnyos mosollyal az arcán.

 - Már mondtam... - pirultam el egy kicsit és éreztem, hogy lebuktam.

 - Persze, tudom. Te még mindig nem vagy túl azon a hülye ribancon, aki összetörte a szívedet - morogta, miközben már az autóink felé tartottunk.

 - Sandro! - csattantam fel. - Lucia nem volt ribanc.

 - Miért, te minek hívod, ha valaki csak a pénzedért van veled és az első adandó alkalommal lefekszik egy nálad híresebb és gazdagabb balekkal?

  Nem tudtam rá mit válaszolni, de a szavai mellbevágtak. Még mindig nem tettem rajta túl magam teljesen.

 - Ideje lenne tovább lépned - állt meg az autójánál a barátom. - És ahogy látom, ez a lány nagyon piszkálja a fantáziádat - vigyorodott el a végére.

 - Valami vonz benne - árultam el magam. - Nem tudom meg mondani, hogy mi, mert még csak nem is beszéltem vele, de mégsem tudom kiverni a fejemből. Hülyeség, mi? - vakaróztam kínomban.

 - Miért volna az? Tertszik neked és kész. Nincs ezen mit ragozni. Ne bonyolitsd túl! Próbálkozz be nála, aztán meglátod, hogy mi lesz - ült be az autójába és lehúzta az ablakot. - Legfeljebb beégsz - fejezte be vigyorogva a monológját, majd indított és otthagyott a parkoló közepén.

 - Kössz - néztem utána, majd a tarkómat maszírozva léptem a kocsimhoz. - Kössz a bíztatást.