Stephan
Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megismerkedek Lexy szüleivel. Az elején még ideges voltam, de aztán lassan megnyugodtam. Pánikolni akkor kezdtem csak mikor Lexy kettesben hagyott az apjával, aki éppen boxmeccset nézett. Hál istennek, valamit konyítok ehhez a sporthoz is, így hamar beszélgetésbe bonyolódtunk a férfival. Mivel azt mondták, hogy nem szereti a focit, ezt a témát kerültem. A boxban viszont ő volt otthon, ezért hamar vitába keveredtünk. Lexy nevetve jött be hozzánk. Fellélegezve vettem tudomásul a közelségét egészen addig, míg az apja csesztetésére olyat válaszolt, amitől féltékeny lettem. Mintha semmi se történt volna, behúzott a fürdőszobába, ahol nem bírtam tovább, magamhoz szorítottam és fulladásig csókoltam.
- Nem lesz legközelebb és nem lesz semmiféle boxoló - morogtam az ajkai közé.
- Féltékeny vagy? - nézett rám mosolyogva.
- Nagyon. Soha nem engedlek el.
- Nem is akarok elmenni - bújt hozzám és most ő csókolt meg engem, ami hihetetlenül jó érzés volt.
Megint megzavartak minket. Kivágódott az ajtó és az öccsei néztek ránk döbbenten. A kicsi valami versikének tűnő dolgot szavalt, miközben nevetett.
- Mit mondott a kicsi? - fordultam Lexyhez, aki kihúzott a folyosóra.
- Ez egy idióta magyar vers, ami a szerelmesekről szól, hogy mindig veszekednek.
- Szerelmesek vagyunk? - kérdeztem tőle boldogan, mert eddig még nem beszéltünk erről.
- Igen - mondta és megint kaptam egy puszit a számra.
- Fúj - jelent meg mögöttünk Dárius. - Most már mindig ezt fogjátok csinálni?
Lexy elmagyarázta neki, hogy majd ha ő is ezt csinálja, akkor élvezni fogja.
- Ja. Persze - húzta el a száját a srác, majd lelépett.
- Bírom a családodat - nevettem a lányra. - Olyanok, mint egy igazi olasz család.
Lexy ecsetelni kezdte, hogy az apja lehetne Don Corleone és annyira beleélte magát, hogy észre sem vette azt az apró mozdulatot ami engem az őrületbe kergetett, megnyalta a kiszáradt ajkait. Nem bírtam magammal, így megint megízleltem édes ízét.
- Gyerekek a vacsorát faljátok fel, ne egymást - szólt ránk az anyukája, de látszott rajta, hogy nem zavarja a dolog.
Egymásra néztünk és elnevettük magunkat. Átkaroltam a derekát és így léptünk be a konyhába. Lexy mellé ültem és már nem éreztem magam zavarban, tényleg olyan volt, mintha a családhoz tartoznék. Jó hangulatban fogyasztottuk el a vacsorát, ami finom volt. Lexy segített az anyukájának leszedni az asztalt, én pedig megint ott maradtam az apjával. Nem tudom miért, de az elmém viccesnek találta, hogy különböző képeket vetít nekem a Keresztapából. Nagy hangsúlyt fektetve a levágott lófejre.
- Tényleg focista vagy? - nézett rám a férfi, én pedig majdnem elnevettem magam. Most már tuti, hogy nem szereti a futballt.
- Igen, csatár vagyok a Milánnál.
- Ezenkívül van még valami rendes szakmád, mert gondolom ezt nem tudod a végtelenségig csinálni? Van valami B terved? - szegezte nekem a kérdéseit. Lehet, hogy zavarba akart hozni, de nem sikerült neki.
- A sport mellett egyetemre járok.
- Az jó - hümmögött magában. - És mi leszel, ha nagy leszel? - nézett rám megenyhült arccal.
- Szeretnék edző lenni, itt a Milánnál.
- Felnőtt vagy gyerek csapatnál?
- Inkább gyerekeknél. Ők sokkal fogékonyabbak, szófogadóbbak, na meg nem hisztiznek annyit, mint a nagyok - vigyorogtam, mert eszembe jutottak Balotelli dühkitörései.
- Van testvéred?
- Van egy bátyám, Manuel. Ő a menedzserem is egyben. Anyukám olasz, apukám egyiptomi - válaszoltam a még fel sem tette kérdésére is.
- Itt vagyok, végeztünk - lépett be Lexy, miközben a nadrágjába törölte a kezét. - Elmosogattunk.
Mellém akart ülni, de inkább az ölembe húztam. Elvörösödött és félve nézett az apjára, aki csak egy pici mosollyal a szája sarkában jelezte, hogy nem zavarja a dolog.
- Felmegyünk a szobámba - pattant fel a lány és a kezemet megfogva húzott fel az emeletre.
- Nem akartam megenni - kiáltott utánunk az apja, amin jót mosolyogtunk mindketten.
- Bocsi apa miatt, de ő már csak ilyen - forgatta meg a szemeit. - Félti a lányát.
- Meg is értem - öleltem át a derekát és közelebb húztam magamhoz. - Ha nekem ilyen szép lányom lenne, én is félteném - adtam minden szó után egy puszit a szájára. Úgy éreztem magam, mint egy narkós aki nem tud meglenni kábítószer nélkül. Nekem Lexy ajka volt a kábítószer.
- Holnap lesz meccsed? - kérdezte hirtelen témát váltva.
- Igen, miért? - értetlenkedtem.
- Mert fél tíz van és ha nem pihened ki magad rendesen, én leszek az oka, hogy fáradtan játszol - simított végig a karomon.
Jól esett, hogy aggódik értem, de nehezemre esett még elválni tőle.
- Kidobsz? - néztem nevetve a szemeibe.
- Muszáj - vette a lapot - tudod, most jön a boxoló barátom és nem akarom, hogy találkozzatok - incselkedett velem, mire engem megint elöntött a féltékenység, pedig tudtam, hogy csak hülyéskedik. Ajkaimat a nyakára tapasztottam és megszívtam a vékony, érzékeny bőrt. Szép nagy lila foltot hagytam magam után, megjelölve a lányt, hogy ő az enyém. Lexy apró nyögéssel adta tudtomra, hogy tetszik neki amit csinálok. Számat az övéhez vezettem és vadul csókolni kezdtem. Körmei a tarkómba vájtak, míg teste nekem feszült és készségesen hagyta, hogy leigázzam. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól. Lexy arca kipirult, szemei csillogtak, ajka duzzadt volt az előző csóktól és a nyakán ott virított a jelem. Elléptem tőle, mert éreztem, hogy az önuralmam vékony cérnája bármikor elpattanhat. Olyan hatással volt rám ez az ártatlan lány, mint eddig még soha senki.
- Mennem kell - mondtam neki rekedten.
- Jó - nyögte ki ő is. - Kikísérlek.
Lesétáltunk a lépcsőn és az ajtónál megálltunk.
- Kijössz holnap a meccsre? - simítottam végig vérvörös ajkain a a hüvelykujjammal.
- Kimenjek? - nézett rám pimaszul.
- Szeretném - vallottam be neki. - Ha tudom, hogy te is ott vagy, jobban fog menni a játék.
- Honnan vagy ebben ilyen biztos?
- Érzem.
- Akkor mindenképp ott leszek - mosolygott rám. - De most már menj és pihenj, mert Kaká tényleg kinyír engem, ha miattam elalszol a pályán.
- Látlak még a meccs előtt? - öleltem át és a hajába fúrtam az orrom, hogy betudjam szívni az illatát.
- Megpróbálok beszökni - kuncogott fel édesen. - Jó éjt Stephan és vigyázz magadra hazafelé!
- Szép álmokat Kicsim - adtam egy puszit a szájára és elindultam az autómhoz. Ahogy kinyitottam az ajtaját, még visszafordultam a lány felé. Mosolyogva integetett egészen addig, míg ki nem hajtottam a parkolóból és el nem tűntem a szeme elől.
Otthon nevetve olvastam anya levelét, hogy részletes beszámolót fog kérni, ha találkozunk. Jókedvűen lezuhanyoztam és boldog mosollyal az arcomon aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése